Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harmincnyolcadik fejezet
3 testületek, melyek jelenleg is jelentékeny jövőt ígérő életképességgel rendelkeznek, a semmiség ily fokára alacsonyíttatliattak le ; csaknem hihetetlennek látszik, hogy ily testületek figyelmünket nagy mértékben meg ne érdemelnék, s lényük fürkészése élénk érdeket és valódi hasznot ne eredményezne. Ha velük az egyház- türténelem minden korszakában találkozunk ; ha emléküket mindenütt feltaláljuk; ha őket még ma is Ázsia síkjain, Afrika homok- sivatagjain, Amerika városaiban és^ vadonjaiban szemléljük ; ha látjuk, hogy tartják fenn magukat oly nagy szorongattatások után is még mindig nagyobb vagy kisebb kiterjedésben Europa sok tartományában, mivel ott is újra füllépnek, hol a füld lábaik alatt leginkább inogni látszott : ünkényteleniil is élénk vágy ébred a kebelben e tüneményt kutatni, enynyire sajátságos intézetek eredetét, szellemét és mibenlétét fürkészni; mert mielőtt még az ember magába a kérdésbe behatna, azonnal észreveszi, hogy itt a vallás, állam és egyed felőli ismeretek gazdag bányájának kell rejlenie. Ki a vadonban élt ősatyák életiratait olvasta a nélkül, hogy megindult, hogy bámulatra ragadtatott, hogy komoly és magasztos gondolatok ébredtek volna benne ; ki részvétlenül járt valamely régi apátság romjai felett a nélkül, hogy az itt élt és elhunyt szerzetesek árnyait sírjokból felhívni akarta volna; ki hidegvérrel halad keresztül félig feldúlt zárdák folyosóin és termein a nélkül, hogy komoly elmélkedésekbe merülne ; ki tekintetét ily festményekre szegezheti a nélkül, hogy magát emelkedni érezné, a nélkül, hogy lelkében bizonyos gondolkozásvágyat vagy legalább csak kutatási ösztünt venne észre : az bátran beteheti a történet évkönyveit, az felhagyhat a szépnek és magasztosnak tanulmányozásával ; számára nincsenek történeti jelenetek, nincs magasztosság : lelkét sötétség környezi, szive göröngyhöz tapad. Hogy a szerzetesrendek és vallás közötti benső összefüggést elfödjék, azt állíták, hogy ez amazok nélkül is fennállhat. Ez tagad- hatlan, de egyszersmind üres, egészen haszonnélküli igazság ; mert, ha úgy mint itt, egészen elkülönítve s a tények színterétől elsza- kasztva áll, sem a tudományra világot nem vethet, sem a valóság utján zsinórmértékül nem szolgálhat; ravaszul használt igazság, mert nem mást céloz, mint a kérdés tökéletes megváltoztatását s azon meggyőződés eszközlését, hogy a hol szerzetesrendekről vau szó, a vallást nem szükséges szem előtt tartani. Ügyetlen mesterfogás ez, melyet azonban fájdalom, nemcsak 1*