Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenedik fejezet

154 A módot illetőleg, melyen ezen isteni jog a világi hatalom­mal közöltetik, az egyház mitsem határozott, és a hittudósok legel- terjedettebb véleménye az, hogy az állam azt Istentől kapja, és az azt kezelő személyre vagy személyekre törvényes utón átruházza. Hogy a felsőbbség engedelmességet követelhessen, és ily isteni joggal felruházottnak tekintethessék, kell, hogy a hatalmat kezelő személy, vagy személyek törvényszerűen jussanak ennek birto­kába, vagy miután már kezökhöz jutott, ebben elismert közegek által törvényes utón megerősítessenek. A kormányformákat illető­leg az egyház nem nyilatkozott ; az államhatalomnak mindig és minden kormányformában a törvényes határok közt kell maradnia, valamint az alattvaló mindegyikben engedelmességre van köte­lezve. E vágj' ama személy, e vagy ama kormányforma előnyei és igényei nem tartoznak az isteni jog körébe, ezek olyan különös kérdések, melyek ezer körülménytől függnek, s melyek felett egy­általán nem lehet határozni. A magánjogból vett egy példa jobban felvilágosítandja e tételeket. A vagyon tiszteletben tartása a természeti és az isteni jogkörébe vág; azonban evagy ama vagyon járulékai, az igények, melyeket reá különböző személyek támaszthatnak, a korlátozások, melyeknek alá keilend vettetnie, a polgári jog megannyi kérdései, melyeket különfélekép oldottak meg minden időben s oldanak meg még most is. A legfontosabb az, hogy a minden társadalmi tes­tületben nélknlözhetlen birtokvédési alapelv, szilárdul fentartas- sék ; habár az emberi dolgok folyamában felmerülő különféle kö­rülmények s események szerént, különfélekép alkalmaztatik, s kell is, hogy alkalmaztassék. Úgy van ez a felsőbbségi hatalommal is. Az egyház, a legfontosabb igazságok nagy kincsének őre, ép oly figye­lemmel kiséri azt is, a mi a világi felsöbbségnek isteni eredetet biz­tosít, midőn a törvény fennállását isteni jogra alapítja, azonban nem elegyedik különös esetekbe, melyek többé-kevésbbé alávetvék azon ingadozásnak és bizonytalanságnak, melyekben a világ idestova hányatik. — A katholika tan ekként értelmezve koránsem ellen­kezik az igaz szabadsággal ; megerősíti a felsőbbségi hatalmat, a nélkül, hogy belevágna a kérdésekbe, melyek a felsöbbségek és az alattvalók közt felmerülhetnek. Egy törvénytelen hatalom sem támaszkodhatik isteni jogra, mert az ily jog alkalmazására a hata­lom jogszerűsége szükséges. E jogszerűséget minden ország tör­

Next

/
Thumbnails
Contents