Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenedik fejezet
155 vényei megállapítják és kijelentik, és innen következik, hogy a törvény az isteni jog kifejezése. Ez által csak megerösittetik, a mi jogos ; s bizonyára az , mi a világban a törvényszerűséget biztosítja, nem vádolható arról, hogy kényuralomhoz szít, mert a népek szabadsága és jólléte sehol sincs inkább veszélyeztetve, mint ott, hol semmi jog- és törvényszerűség nincs. Valamely nép szabadsága nincs veszélyeztetve az által, hogy az öt kormányzó felsöbbség jogcimei szilárd alapon nyugszanak, mivel az ész, történelem és tapasztalás ép ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy a jogszerűtlen felsőbbségek kormányoznak zsarnokilag. A jogszerűtlenség szükségkép gyöngeségekkel jár, és az erőszakos kormányok nem tartoznak az erős, hanem a gyenge felsőbbségekhez. A tulajdonképi zsarnokság abban áll, hogy az uralkodó saját érdekeit és nem az általános jóllétet tartja szem előtt, s e körülmény épen akkor áll be, midőn helyzete gyöngeségének és bizonytalanságának öntudatában kényszerülve látja magát fcntartásáról s megerősítéséről gondoskodni. Szorgoskodása tárgyát ekkor nem az állam, hanem önmaga képezi; s a helyett, hogy alattvalói jóllétén munkálkodnék, mindenek előtt a hasznot tartja szem előtt, melyet intézkedéseiből reméli. Ismétlem itt, a mit más helyen mondottam : ha átlapozzuk a történelmet, mindenütt véres betűkkel látjuk megírva a komoly igazságot : Jaj a népeknek, melyeknél a kormányok saját fentartásukr ól kénytelenek gondoskodni! Alapigazsága ez az államtudománynak, melyet pedig fájdalom, újabb időkben sajnálatos mérvben félreismernek. Bámulatraméltó erőmegfeszítést fejtettek ki, s fejtenek ki még mindig, — hogy a szabadságot biztosítsák ; e célra számtalan kormányt megbuktattak, a többit pedig gyengíteni igyekeztek, nem gondolván'meg, hogy ez a legbiztosabb ut a szolgaság behozatalára. Mit változtat a dolgon, hogy mily fátyol alatt rejtőzik a kényuralom, és mily alakban kerüli ki létezése a figyelmet ? A történelem, mely némán följegyzi a gaztetteket, melyeket Európában félszázad óta elkövettek, — igaz történelemről szólok, nem olyanról, melyet gonosztevők , vagy ezek cinkosai, vagy vívmányaik örökösei imák, — el fogja beszélni az utóvilágnak a jogtalanságokat, vétségeket, melyeket a polgárháborúban oly kormányok vittek véghez, melyek végokét már-már közeledni látták, s a zsarnoki eljárásuk s jogtalan eredetük okozta végelgyengülést tagjaikon szétterjedni érezék.
