Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmadik fejezet
32 más valaki a jogart ? Miért nem támadt más szék, mely elsőségét kétessé tette volna és a mely hasonló fényt, hasonló hatalmat mutasson fel ? Talán az utóbbinak világi hatalmánál fogva ? ez korlátolt, és fegyvereire nézve Europa egy hatalmával sem mérkőzhetnék. Talán azon férfiak kiváló jelleménél, tudományánál és erényeinél fogva, kiket a pápai szék urainak vallott? de mikép volna lehetséges, hogy a pápák jelleme, tudományosságuk s erényeik foka tizennyolc század folyamában nem lett volna igen különböző? Nem katholikus, a ki a romai püspökben nem tekinti Jézus Krisztus helytartóját, e sziklát, melyre Jézus Krisztus egyházát építette^ az előtt az ő hatalma rendithetlen tartamának legrendkiviilibb tünemény gyanánt kell feltűnnie, oly feladat gyanánt, a mely méltó rá, hogy az emberi szellem történetével foglalkozó tudomány részéről vizsgálat alá vétessék : tudniillik azon kérdés : mikép lehetséges, hogy annyi századon át nagy szellemek szakadatlan sorban válthatták fel egymást, kik a romai szék tanától nem tértek el ? Úgy látszik, hogy Guizot a protestantismusnak a romai székkel történt összehasonlításánál, ezen igazság hatalmának némi befolyást engedett nézetére, s hogy elmélkedéseiben e fény sugarai által irányából ki lett mozdítva. Halljuk őt még egyszer, halljuk ezen bölcselőt, kinek e téren mutatott szellemi tehetségei és hire annyi olvasót vakítottak el, kik a bizonyítékok értékét míg szép képekbe öltöztetvék, nem vizsgálják, kik minden gondolatot, mihelyt elragadó ékesszólás árjában tárják eléjök, tetszéssel fogadnak, kik valamely férfi érdemei iránt kigyult lelkesedettségben szavait az igazság csalhatatlan szavának tekintik, s míg a szellem szabadságáról összevissza csevegnek, vezetőjök határozatait vizsgálat nélkül fogadják, szavait hódolattal hallgatják s tekintélye jogának megvizsgálása végett szót emelni nem bátorkodnak — rá fogunk akadni, hogy ő mint a Protestantismus minden nagy embere észrevette a végetlen Űrt, mely ezen felekezetekben található, s az életerőt, a teljet, melynek a katliolika egyház birtokában van, rá fogunk akadni, hogy a nagy szellemek általános törvénye alól menekedni nem birt, oly törvény alól, mely mellett a protestáns reformatio legkitűnőbb emberei irataiban letett legvilágosabb bizonyítékok tanúskodnak. Utalván Guizot a prostantismus kifejlésében mutatkozott ellentétekre és annak hiányos alakulására a szellemi rend körül, folytatja: „nem tudták a hagyomány jogait s feltételeit a szabadság követelményeivel összeegyeztetni. Ez pedig két-
