Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmadik fejezet
31 rejlik, de a katholicismus isteni eredetét illetőleg avval mit sem bizonyítotok. Ezt hozzák fel ellenünk mert mást nem ellenvethetnek ; azonban mindenki átlátja, hogy fez ellenvetés a nehézséget semmivel sem csökkentette. Még mindeddig nem dőlt meg a tény, hogy vau a földön oly intézet, mely tizennyolc századon át mindig szilárd és ingatlan elvhez ragaszkodott ; oly intézet, mely minden idő és ország legkitűnőbb férfi ait le tudta bilincselni ez alapelvhez ; és igy még mindig fennmarad számunkra azon bonyolult kérdéseket intézni : hogyan van az, hogy egyedül az egyház ragaszkodott ezen elvhez ? hogyan van az , hogy egyedül az egyház tette magáévá ezen eszmét ? hogyan van az, hogy ha azt más felekezet karolta fel egy sem juthatott vele célhoz ? hogyan van az, hogy a bölcsészeti felekezetek egymásután mind eltűntek, az egyház pedig nem? hogyan van az, hogy más vallásfelekezetek, ha némi egységet akartak fenntartani, kénytelenek voltak a világosságot szüntelen kerülni, a kutatási szellem elől elvonulni és sürli homályba burkolózni ? míg az egyház egységét mindenkor megtartotta a nélkül, hogy a világosságot kerülte, hogy könyveit elrejtette, hogy az oktatást korlátolta volna, sőt ellenkezőleg mindenfelé collegiumokat, egyetemeket és más intézeteket alapított, melyekben a tudomány s tudás minden disze összegyűlhetett, egyesülhetett. Nem nagy jelentőségű e kérdéseket valamely rendszerre, valamely tervre utalva oldani meg, mert a nehézség épen e rendszer, e terv létezésében fekszik, és épen azt kell megmagyarázni, mint lehetett e rendszert, e tervet felállítani s életbeléptetni. Ha csekély számú egyénekről volna szó, kik bizonyos körülmények közt bizonyos időkben és országokban valami rövid időre szorított vállalatra szövetkeztek, úgy abban semmi rendkívüli sem volna ; de tizennyolc századról van szó ; minden ország, a legkülönfélébb, legkülönbözőbb, legellentétesebb körülmények forognak kérdésben ; oly emberekről van szó, a kik egymással sem megegyezni sem egyesülni nem tudtak. Hogy magyarázható mindez ? Ha itt nincs több rend. szernél, emberi tervnél, ugyan mily titok rejlik e Roma városában, melynélfogva minden idő s ország annyi nagy emberét körébe tudja vonni ? Ha a romai püspök csak valamely felekezet feje, honnan van azután hogy a világra varázsszerü hatalmat gyakorol ? Vitt volna valaha varázsló bámulatosb dolgokat véghez ? Már régóta lármáznak vallási kényurasága ellen, miért nem ragadta hát el tőle
