Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
410 hoztatva, megjegyzendő azonban az is, hogy me'rt igyekeztek annyira Ferdinándot és Izabellát némileg mentegetni. Ha valamely történeti tényt elferdíteni akarunk az által, hogy vala mely személyt vagy intézményt ócsárlunk, mindenekelőtt részrehajlatlan- ságot és lelkiismeretességet szükséges színlelnünk. Ez ügyben pedig igen célravezető az, ha kíméleteseknek mutatjuk magunkat az iránt, mit kárhoztatni akarunk, — úgy azonban, hogy ezen kíméletünk mint elleneink erényeinek elismerése tűnjék fel, vagy mint véleményeink- és érzelmeinknek áldozata, melyet az ész és igazságnak, melyek lépteinket kormányozzák és becsülésünknek örvendenek, oltárára teszünk. — Egy ily esetre akarjuk az olvasót vagy hallgatót előkészíteni, hogy így kárhoztató Ítéletünket, melyet hozandunk, mint a legszigorúbb igazság nyilatkozatát tekintse, melyben sem a szenvedélynek, sem a részrehajlásnak, sem a színlelt kíméletnek nincsen része. — Ez eljárást célhozvezetőnek mondtuk, mert hogy is lehet oly ember lelkiismeretességén, igazságszeretetén és részrehajlatlan- ságán kételkedni, ki előre mentegeti azt, mit véleményénél fogva minden tekintetben kárhoztatnia kellene ? Ez azon emberek helyzete, kikről szólam akarunk ; ők ugyanis az inquisitiot meg akarták támadni, de nagyon felakadtak, mivel látták hogy ezen törvényszéknek védője és mryszólva alapítója Izabella királyné volt— fényes riév, melyet a spanyolok miniig tisztelettel mondtak ki — halhatatlan királyné, ki történetünk legfelsé- gesb fénypontjainak egyikét képezi. Mit kellett most tenni ily nagy zavarban ? A kisegítő módot könnyen felfedezték ; nem nézték ők azt, hogy a zsidók és eretnekek a katholikus királyok alatt a legrettentőbb bánásmódban részesültek ; azt sem, hogy ezen fejedelmek szigorúságukat nagyobb mérvben gyakorolták, mint a következők ; ezen tények felett szemet hunyni, ama fejedelmek eljárását mentegetni kellett az által, hogy fontos indokokra mutattak, melyek arra birták őket, hogy az igazság szigorát annyira éreztessék, így kerülték ki tehát a veszélyt, hogy a spanyoloktól egyáltalán kedvelt és tisztelt királyné emlékére homályt ne kelljen vetuiök, — igy nyitották meg az ösvényt, melyen II. Fülöpöt kérlelhetlenül megtámadhatták. Ezen fejedelmet a protestánsok egyhangúlag elitélték azon e./yszerü okból : mert ő volt leghatalmasb ellenségök ; — ekkép nem volt nehéz a gyűlölet egész terhét reá hengeríteni. Ez oldja meg a talányt, ez magyarázza meg okát az igazságtalan részrehajlásnak, ez leveszi álorcáját azon véleménynek, mely a katholikus királyokat mentegeti, II. Fülöpöt pedig visszavon- hatlanul kárhoztatja. A nélkül, hogy ezen király politikáját legkevésbbé is helyeselném, nehány megjegyzést szőttem közbe, melyek arra szolgálhatnának, hogy kissé mérsékeljék a heves megtámadásokat, melyet ellenségei a király ellen intéztek ; mos^ már nines egyéb hátra, mint hogy azon bizonyítékokat elősoroljam , melyek kétségtelenné teszik, miszerént az inquisitio nem volt a fejedelem politikájának merő eszköze, és hogy neki nem volt szándéka a szellemi setétség rendszerét Spanyolországba behozni. Don Antonio Perez Tudósításaiban, és illetőleg a király gyóntatóatyjának Don Diego de Chevesnek leveléhez való jegyzeteiben— minthogy ezen levélben azon állítás foglaltatik, hogy a királynak hatalma van
