Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
411 alattvalói élete felett — ezt mondja : „Kém akarom előadni, hogy mennyit hallottam ezen mondatok némelyikének becséről,—minthogy ez hozzám nem tartozik. De a kit illet, megérti azonnal, mihelyt csak hall róla ; csupán azt akarom mondani, hogy ő az én Madridban tartózkodásom alatt egy mondatot kárhoztatott , melyet valaki — mindegy bár ki — a sz. Jeromos templomban Madridban a kath. király jelenlétében egy prédikációban mondott, mely következő értelmű : a királyoknak alattvalóik vagyona és élete felett korlátlan hatalmuk van. Az a bizonyos, más különös büntetéseken felül arra Ítéltetett, hogy szavait ugyanazon helyen nyilvánosan a törvényszéki eljárásnak minden szertartásaival vissza kellett vonnia. 0 azt ugyanazon szószékről meg is tette, úgy hogy kijelentette , mi- szerént ama napon ilyen elvet állított fel, és hogy ő azt most mint hibást visszavonja. Mert a királyoknak alattvalóik élete s vagyona felett nincs több hatalmuk, mint a mennyit nékik az isteni és emberi törvény enged ; nem pedig szabad és korlátlan akaratuk. (Ezt egy papirkáról olvasta le.) Igen jól ismerem azt, ki ezen mondatot bírálta, sőt a szavakat is előirta, melyeket a vádlottnak előadni kellett, a bíráló nagy örömére, mivel az által oly mérges növény irtatott ki, mely mindig magasabbra nőtt. így történt ez helyesen ! Magister Hernandez del Castillo (őt megnevezem) volt az, ki a vádlottnak a szavakat előirta, a szent törvényszék ülnöke, a király udvari szónoka, igen tanult és' ékesszóló férfiú, ki a maga nemzeténél de különösen az olaszoknál nagy tekintélynek örvend. Róla mondta Doctor Velasco — a maga idejében igen kitűnő személyiség, hogy a lant Fabricies Dantici kezében nem zeng oly bájosan, mint Hernandez del Castillo mesternek nyelve.“ És a 47-ik lapon a szövegben : „Tudom, hogy sok magas rangú, nagy tudományu és őszinte keresztény személy igen botrányosaknak nyilatkoztatta, ezek közt egy férfiú, ki Spanyolországban a legmagasb egyházi hivatalt viselte, azelőtt az inquisitio legmagasb törvényszékénél kitűnő helyet foglalt el. Mondja aztán, hogy e férfiú ő Szentségének nunciusa volt. („Tudósítások Perez Antaltól. Páris 1624.) Az a hires hely II. Fülöp említett leveléből Doctor Arias Mantano Benedekhez igy hangzik : „Mi önnek tudor ur házam káplánja stb. Antverpenben, hová önt küldjük — a teendője. Kelt Madridban martius 25-én 1568. „Azonkívül, hogy ön az említett Plantinusnak ezen szívességet és szolgálatot teszi, tudja meg ön azt is, hogy azt a hatezer tallért, melyet kölcsön kapott, ha majd vissza lesz fizetve,könyvekre fordítom, a sz. Jeromos szerzetnek sz. Lőrincről címzett kolostora számára, melyet, mint ön tudja, az Escurial közelében építtetek. — On ezen szándékomról értesíttetik, hogy magát ahoz tartva, a jó könyveket, nyomtatottakat úgy, mint nem nyomottakat, melyeket alkalmasaknak tart arra, hogy a nevezett kolostor gyűjteményébe felvétessenek, mint olyan, ki ért ehez, gyűjtse össze, mert ez leszen legbecsesbike, egyszersmind leghasznosbika azon kincseknek, melyeket azon szerzeteseknek, kik itt fognak élni, átadni óhajtanék. Ezért Don Franeiscus de Alaba francia követemet is megbíztam, hogy a legjobb kéziratokat, melyeket azon országban talál kegyed számára összeszerezze. Te
