Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
409 királyságainkból eltávoznak, s máshová mennek, ott hamis állítások s ál utakon kegyelmet, felmentést, segélyt és biztosságot, nem különben más egyéb kedvezményeket eszközöltek ki, hogy a felettük kimondott Ítéletet és büntetést elkerülhessék , tévelyeikben megmaradhassanak, s igy térjenek vissza királyságainkba. Hogy ezt az oly igen nagy bajt gyökerestől kiirtsuk, elhatároztuk és elrendeltük : hogy az ilyen elitéit egyének semmi utón és módon vissza ne merészeljenek térni királyságainkba , ha csak életüket és birtokaikat einem akarják veszteni, ezen büntetést mondók ki ugyanis elle nők; ez esetben a jószág egyharmada a feladót, másik harmada a bírót illeti’ utolsó harmada pedig kincstárunkra száll. Megparancsoljuk továbbá ezen bíráknak, hogy mihelyest megtudják, hogy a hatalmuk alatt álló faluban, kerületben, a fennemlített egyének közöl nehány tartózkodik, anélkül, hogy utasítást kérnének, menjenek az illető helyre, fogják el az illetőt s haladék talanul hajtsák végre személyén és vagyonán az általunk fennebb megállapított büntetést, semmibe sem vevén bármiféle megkegyelmezést, visszafogadást, biztosítást vagy más kegyeket, mivel ez esetben a megjelelt büntetéseken semmit sem változtathatnak. Ezt meg kelltenniök, végre kell hajtaniok különben jószágaikat elvesztik , azok lefoglaltatnak ; hasonló büntetés alá esnek mindazon személyek , kik a fennt megjelelt egyéneknek lakást vagy szállást adnak, vagy tartózkodási helyeiket tudják s azt itélőszékeinknek tudomásul nem adják. Meghagyjuk továbbá valamennyi országnagyunknak, tanácsosoknak s királyságaink más egyéniségeinek, nyújtsanak segédkezet biráinknak ha szükséges és azok kívánják, hogy az imént meghagyottakat végrehajthassák, kivihessék ; ellenkező esetben azon büntetések alá esnének, melyeket a törvényszékek reájuk ki fognának mondani.“ Látszik ezen idézett okmányokból, hogy már az 1498-ik esztendőben úgy álltak az ügyek, hogy a királyok az inquisitio szigorát minden áron fenn akarták tartani, s megütköztek azon, hogy azt a pápák enyhíteni igyekeztek. Ebből láthatni, honnét származott a szigor, melylyel az elitéltekkel bántak, s ezenfelül felderíti egyikét az okoknak, melyek miatt a spanyol inquisitio megbízásait oly mérsékletien szigorrral hajtá végre. Ámbár — mint némelyek állítják, — nem volt egészen a királyok politikájának eszköze, még sem lehet tagadni, hogy az befolyást gyakorolt reá, a politika pedig, mint tudjuk, ha ellenség megsemmisítéséről van szó, nem igen nagy kegyességgel szokott eljárni. Ha akkor a spanyol inquisitio kizárólag a pá pák hatalmában s felügyelete alatt állt volna, eljárásában sokkal mérsékel, tebb leendett. A, spanyol királyok akkor arra törekedtek, hogy az inquisitio Ítéletei döntök legyenek, s hogy semmiféle Romába való fellebbezés meg ne engedtessék ; ebbe azonban a pápák bele nem egyezhettek, mivel kétségkívül előre látták, az ilyen iszonyú fegyverrel — mihelyest azt egy enyhítő hatalom féken nem tartja — milyen rettenetesen vissza lehetne élni. A felhozott tények világosan mutatják, hogy midőn Ferdinánd és Izabella eljárását az inquisitiot illetőleg mentegetjük, akkor II. Fülöpnek semmi szemrehányást sem tehetünk, minthogy a katholikus királyok szigo- ruabb- s keményebbeknek mutatták magukat, mint a nevezett fejedelem. Kiemeltem annak indokát, miért lön II. Fiilöp eljárása oly kíméletlenül kár-
