Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
402 resztül ? S lám az elsőt mégis szent Ferdinandról beszélik, a másikat szent Lajos tette meg. Mi szerfelett csodálkozunk, ha II. Fülöpöt egy autodafén megjelenni látjuk ; de ha megfontoljuk, hogy az udvari emberek, a nagyok és a népnek legelőkelőbbjei környezték a királyt ily alkalommal, akkor azt fogjuk találni, hogy az, ha nekünk iszonyúnak és elviselhetlennek látszik is, egészen másként tűnt fel azon emberek előtt, kiken egészen más nézetek és érzetek uralkodtak. Távúiról sem kell azt állítani, hogy a király rendelte igy, s hogy neki engedelmeskedni kellett, nem, itt nem az uralkodó akarata, hanem a korszellem működött. Fejedelem nincs oly hatalmas , ki ily ünnepélyt hozhatna létre, ha az ellenmondásban állana a korszellemmel ; nincs oly érzéketlen fejedelem, kire az uralkodó hangulat befolyással nem birna. Állítsátok szemeitek elé korunk leghatalmasabb, legfüggetlenebb fejedelmeit, Napóleont hatalmának tetőpontján, vagy Oroszország jelen császárját, és lássátok, vájjon akaratuknak hatalmában áll-e, a század szokásain eny- nyire erőszakoskodni. A ki az inquisitiót II. Fülöp eszközének tekinti, az ellen egy anekdotával léphetünk fel, mely nyilván nem igen alkalmas arra, hogy őt véleményében megerősítse. Nem tartóztathatom meg magamat hogy itt fel ne említsem, miután nemcsak magában véve nevezetes és vonzó tartalmú, hanem egyszersmind ama kor nézeteit és szokásait rajzolja. II. Fülöp uralkodása alatt Madridban azt erősité egy hitszónok a király jelenlétében, hogy a királyok alattvalóik személye és vagyona felett korlátlan hatalommal b i r n a k. Az állítás nem volt olyas, mely épen egy királynak visszatetszhetett volna, hisz a szónok hatalmának gyakorlásában minden korláttól megszabadítá. A mint látszik Spanyolországban akkor nem nyögött minden a kényuri elvek befolyása alatt annyira, amint azt elhitetni akarták, minthogy nem hiányzott vádló, ki a szavakat, melyekkel a szónok a fejedelmek önkényének hizelegni akart, az inquisitiónak feljelenté. Magában értetődik, hogy biztos védfedél alá menekült, a miért azt fogják gondolni olvasóim, hogy miután a II. Fülöp hatalmát érinté, az inquisitio a vádat tekintetbe sem vette. Mindemellett nem úgy történt : az inquisitio vizsgálatot rendelt, az állítás a fennálló tannal ellenmondásban találtatott és a szegény szónok, ki ily jutalmat bizonyára nem remélt, különféle vezeklésen kívül, melyet ráróttak volt, nyilvános visszavonásra Ítéltetett, melynek ugyanazon helyen a
