Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
401 pős megjegyzések hajhászása, e nézet egészen elfogadhatónak látsz- hatik, de a tényeket tekintve semmi sem lehet elvetendőbb. Sokan minthogy az inquisitioban valami rendkívüli törvényszéket látnak, létét csak azon feltétel alatt foghatják fel, hogy a fejedelem, ki azt fenntartotta és pártolta, e mellett mélyen elrejtett politikai célokat követett és oly érdekekből cselekedett, melyeknek célja mélyen a dolgok felszine alatt lappangott. Épen nem akarják belátni, hogy minden időnek megvan tulajdon szelleme, sajátos nézetmódja, jellemző eljárása, hogy ép úgy cselekszik jót, mint elkerüli a roszat. Azon időkben, midőn Európának minden államaiban tűzzel vassal intéztettek el a vallási kérdések, midőn a protestánsok szintúgy mint a katholikusok elleneiket megégették, és Angol-, Francia- és Németország a legembertelenebb kegyetlen ségek színhelye volt, akkor valamely eretnek megégetését oly természetesnek, oly rendszerűnek tartották, hogy az az uralkodó nézetekkel legkevésbé sem ellenkezett. Embert megégetni ! a puszta gondolatra is felborzad hajunk. Minthogy oly társadalomban élünk, melyben a vallási öntudat annyira meggyengült, s miután oly emberekkel közlekedünk, kik más vallásuak vagy gyakran épen semmi vallással sem birnak nem is foghatjuk fel, mint tekinthették akkor oly emberek kivégeztetését egészen közönséges eseménynek. Ámde olvassuk csak amaz idők Íróit, és észre fogjuk venni a roppant különbséget a mi és az ő szokásaik közt ; azt fogjuk találni, hogy mérsékelt, türelemteljes nyelvünk előttük érthetetlen lett volna. Vagy talán azt hiszik némelyek, hogy ugyanazon Carranza, kinek az inquisitiótúl oly sokat kelle szenvednie, más véleményen volt e tekintetben ? Fennebb idézett müvében mindenütt, hol alkalma nyílik e pontról szólni, korának nézeteit tünteti fel, és azokat a nélkül, hogy érveket hozna fel, mint kétségteleneket magára alkalmazza. Angolországban is Mária királyné előtt épen nem habozott érvényre emelni elveit azon szigor felett, melylyel az eretnekek irányában kell eljárni, és bizonyára nem sejté türelmetlenségében, hogy neve még hadi jelül fog szolgálni ugyanazon türelmetlenség elleni támadásban. Fejedelmek és népek, papok és világiak, miudenki egyetértett e pontban. Mit mondanának most oly királyról, ki saját kezeivel hordaná össze a fát a máglyához, melyen egy eretnek elégetendő, vagy ki egy istenkáromló nyelvét izzó vassal furatná ke'26 BALM. PROT. HATH.
