Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
392 ban, és ha némely elmében a törekvés reformok után gonosz szándékból eredt is, vagy más szavakkal, ha tulajdonképi tervök, mely céljául csak felforgatást tűzött ki, e név alá rejtözék is : mindazonáltal kétséget sem szenved, sok igazi katholikusban e vágy oly élénken nyilvánult, hogy oktalan buzgalommá fajult el, és féktelen erőszakkal lett határos. Ezen túlbuzgóság némelyeknél valószínűleg fásultsággá fajult, úgy hogy az anyaszentegyház elleneinek álnok sugdosásait örömest meghallgatták. Igen sokan meggondolatlan buzgósággal kezdették, túlzásokba estek, és ennek folytán elkeseredésbe, végre pedig eretnekségbe sodortattak. Ily hangulat uralkodott Spanyolhonban, mely kifejlődve az események folyamában, keserű gyümölcsöket teremhetett volna, ha a Protestantismus csak némikép is gyökeret ver. Tudjuk, hogy a tridenti zsinatban a spanyolok tűntek ki javítási buzgalmuk és véleményeik határozott nyilvánítása által, és hogy jól megjegyzendő, ha egyszer valamely tartományba befészkelte magát a vallási villongás, akkor a kedélyeket civódások izgatják, a folytonos súrlódások keserítik, és gyakran becsületreméltó férfiak oly kihágásokra vetemednek, melyektől még kevéssel előbb iszonyodtak volna. Nehéz meghatározni, mennyire ment volna a dolog a csak csekély elnézés mellett, annyi bizonyos, hogy Vives Lajos, Arias Montanus Carranza némely helyein és Melchior Canus nyilatkozataiban mintha bizonyos nyugtalanságot és ingerültséget vennénk észre, — hasonlót ama tompa morajhoz, mely távolból hirdeti a zivatar ki törését. Carranza Bertalannak, a toledoi érsek és a domonkos-rend tagjának hires pőre, ama tények egyike, melyeket leginkább használtak érvül a spanyol inquisitio önkényes eljárásának bebizonyítására. Hogy Europa legtudósabb férfiainak egyike, a toledoi érsek, II. Fülöp és az angol királyné megbízottja, ki korának leghíresebb embereivel barátságos viszonyban állott, és az egész kereszténység előtt ama fényes szerepéről volt ismeretes, melyet a tridenti zsinaton játszott—igen,hogy ily férfin egyszerre szoros őrizet alá jut és sok éven át fogva marad, mindenesetre olyasmi, mi figyelműnket méltán gerjeszti fel. Tizenhét évig tartott a vizsgálat, mely noha Romába tétetett át, — hol az érseknek bizonyára nem hiányoztak hatalmas szószóllói, — mindamellett mégsem lehetett keresztülvinni, hogy a törvényszék ártatlannak nyilvánítsa. Eltekintve ama bonyodalmaktól, melyeket ily terjedelmes vizsgálatnak
