Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
391 relmére hányatott e földre, a machiavellismus szörnyetegének, ki felzavarta a vizet, hogy kegyetlensége és zsarnoksága háboríthat- lanul halászhasson. Legtávolabbról sem szándékom, mintha II. Fiilöp politikáját minden egyes részében igazolni akarnám, sőt azt sem akarom tagadni, hogy azon dicséretben, melyben őt némely spanyol iró részeltette, sok a túlzás, de ép oly kevéssé lehet kétségbe vonni, hogy a protestánsok és ezen uralkodó politikai ellenei semmi alkalmat sem szalasztottak el, hogy öt meggyülöltessék. De tudjátok-e azt is, miért oly elkeseredettek a protestánsok II. Fiilöp ellen? Mivel meggátolta, hogy a Protestantismus Spanyolhonba fészkelje magát ; mivel ama zavargós században a katholika egyház ügyéért harcolt. Forduljunk ama eseményektől, melyek hordereje egész Európára kiterjedt, s melyekről kiki véleménye szerént ítélhet, szorítkozzunk Spanyolországra, hol a Protestantismus e fejedelem ellenintézkedései nélkül kétségkívül gyökeret vert volna. Ha eme vagy ama esetben politikájának szolgált is, ez oly tárgy, melyben itt nincs mit vizsgálnunk ; de mindenesetre el kell ismernünk, hogy az inquisitio nem volt pusztán dicsvágyó tervek eszköze, hanem oly intézmény, mely fenyegető veszélylyel szemben lön fenntartva. Ama vizsgálatokból, melyeket akkortájban az inquisitio vezetett, csalhatlanul kitűnik, hogy a Protestantismus Spanyolhonban hihetetlen módon kezdett lábra kapni. Magas állású papokat, szerzeteseket, világiakat a legelőkelőbb osztályokból, szóval oly embereket, kik a legbefolyásosabb körökhöz tartoztak, mérgeztek meg e tévtanok : ebből világos, hogy a protestánsok fáradalmai , melyekkel Spanyolországban tanaikat meghonosítani törekedtek, nem voltak eredménytelenek, hogy nem hiába iparkodtak minden módon megszerezni nekünk azon könyveket, melyek ama tanokat tartalmazták, s e csempészésükben azon különös cselfogással is éltek, hogy azokat ehampagni s burgundi palackokba oly ügyesen elrejtették, hogy a csalást a vámszedőknek nem sikerült felfedezniük — a mint ezt az akkori spanyol párisi követ hazairta. Már maga a kedélyek akkori hangulatának figyelmes vizsgálása a veszély sejtelmét felgerjesztené még akkor is, ha elvitázhatlan tények által nem is nyilvánult volna. A protestánsok szorgosan azon voltak, hogy fitogtassák ama ügyekezetöket, melylyel mindent javítani törekedtek — s hogy zászlójuk alá vonják mindazokat, kik a reformok élénk vágyát táplálták magukban. E vágy már rég ezelőtt meg volt az egyház-
