Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Harminchetedik fejezet

390

volt, s hogy csakis e ravasz zsarnok fejedelem politikájának tulajdonítható, hogy ez utóbb oly nagy hatalomra vergődött, melyre azután nevezett iró alább még megemlíti, hogy II. Fülöp az eretnekség rémítésére találta fel az autodafokat, s hogy az első 1559-ben Sevillában lángolt fel. (Emlékirat a Domonkos-rend visszaállítására Franciaországban, VI. fej.) Ama történelmi botlást, melyet az autodafok feltalálásának kérdésében elkövet, elmellöz- zük, miután kiki tudja, hogy sem a szégyenbélyegek — sem a máglyák nem II. Fülöp találmányai. Ily felületességek minden iró tollából csúszhatnak ki, kivált midőn valamely tényt csak imigy- amugy említ meg, úgy, hogy ezt figyelembe sem vettük volna, ha az idézett szavak nem tartalmaznának vádat oly fejedelem ellen, kinek már régóta nem adják meg a kellő igazságot. II. Ftilöp folytatja az elődei által megkezdett müvet, s ha azok ellen senki sem emel vádat, úgy öt sem lehet vádolni. Ferdinánd és Izabella a visszaeső zsidók ellen alkalmazták az inquisitiót, és mért nem használta volna azt fel II. Fülöp a protestánsok ellen ? Ez ellen azt mondhatná valaki, hogy visszaélt jogával, s szigorát tulságig vitte, de Ferdinand és Izabella alatt sem volt bizonyára oly szerfelett nagy a kímélet. Talán feledékenységbe ment a sok kivégeztetés Sevillában s másutt? Feledékenységbe ment, mit Mariana atya történelmében hagyott hátra ? Feledékenységbe mentek ama rendeletek, melyek által a pápák a túlságos szigornak határt szabni törekedtek ? A II. Fülöp ellen felhozott vádak a „leleplezett inquisitio“ cimii miiből vannak véve, mely mű Spanyolországban 1811-ben látott napvilágot, azonban mily érvti lehet ily tekintély, könnyen határozhatja meg az, a ki tudja, mennyire gyűlölte szerző haláláig a spanyol királyokat. Nevezett mii Jomtob Nathanael nevét hordja homlokán; igazi szerzője azonban egy ismeretes spanyol, ki későbbi irataiban — úgy látszik — csak azon feladatot tűzte ki magának, hogy mértéket nem ismerő szélsőségeivel és őrjöngő kitöréseivel mindazt lerontsa, mit már azelőtt megtámadott, oly kíméletlen nyelve minden ellen, mi útjában áll. Vallás, fejedelem, haza, rendek, sőt saját pártjának és elveinek követői, egy szóval minden ellen szórja káromkodásait s mennyköveit, mintha dühroham szállta volna meg.

Nem is csodálkozhatunk tehát, ha II. Ftilöpöt olyannak te- kinté, milyennek a protestánsok és a bölcsészek közönségesen festik, azaz oly fejedelemnek, ki az emberiség gyalázatára és gyöt