Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchatodik fejezet
388 „Synagógáikat szét kellett volna szórni, házaikat lerombolni, ima- könyveiktől, a Talmudtól, és az ó-testamentomi iratoktól is megfosztani, a rabbinoknak az oktatást eltiltani s arra kényszeríteni, hogy élelmüket kézi munkával szerezzék.“ Legalább a spanyol inquisitio nem a zsidókat üldözte, hanem a titkos zsidókat, tudniillik azokat, kik a kereszténységből, melyre áttértek, tévelyeikbe ismét visszaestek, s visszaesésükkel még a szentségtörést köték össze, minthogy külsőleg oly vallás követőinek vallák magukat, melyet bensőleg gyűlöltek, s melyet azonkívül régi vallásuk gyakorlata által megszentségtelenitettek. Azonban Luther szigorát magukra a zsidókra terjeszté ki, úgy hogy elveit tekintve, Spanyolhon királyainak semmi szemrehányást sem tehetni, ha ezek a zsidókat országukból kiüzék. A mórok s moriskok is sokat foglalkodtatták a spanyol inquisi- tiot azon időkben; s a mi a zsidókról mondatik, csekély különbséggel rólok is elmondható. Ok is gyűlölt nem valának, nem, mely ellen nyolc századon át harcoltak, melyre ha vallásához ragaszkodott, gyűlölettel, ha attól eltért, bizalmatlansággal tekintettek. Rajok is kiváló figyelmet fordítottak a pápák, mint ez egy 1530-ki bullából látható, mely evangéliumi nyelven szól javukra, a mennyiben nyilvánítja, hogy eme szerencsétlenek tudatlansága vétségeik és téve- lyeik egyik főoka, és mindenekelőtt, hogy őszinte és igaz megtérést lehessen eszközölni nálok, oda kell törekedni, hogy értelmök valamely józan tan világosságával világoslttassék fel. Ellen fogják vetni, hogy V. Károly oly bullát eszközölt ki a pápától, melyben feloldoztatott azon eskütől, melylyel a saragossai Cortes előtt 1519. évben kötelezte magát, hogy semmit sem változtat meg a mórok elleni eljárásban, és hogy ezáltal nyert a császár oly hatalmat, hogy e nem elüzetését bevégezze. De azt is meg kell gondolnunk, hogy a pápa sokáig vonakodott, mielőtt ezen engedélyt megadta volna, s hogy a császár akaratának csak azért engedett, mivel ez az elűzést államai nyugalmára mulhatlannak tartá. Hogy ez valóban úgy vala-e, vagy nem, a császárnak kelle tudnia, nem a pápának, ki oly távol vala e dologtól, s a valódi helyzetről semmi biztos tudomással sem birt. Különben nemcsak a császár gondolkodott igy , hanem azt is beszélik, hogy I. Ferenc, Francia- ország királya, mint fogoly Madridban egyszer azt mondta V. Ká- rolynak, hogy Spanyolországban mindaddig nem fog megszilárdulni a nyugalom, míg a mórok és a moriskok nem űzetnek el.
