Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchatodik fejezet
385 kosságot megboszulja. Tömegenként vonult át a városon, hogy az uj keresztényeket üldözőbe vegye, s véres jelenet következendett be, ha csak az ifjú saragossai érsek, arragoniai Alphons, lóra nem ül, s a nép előtt meg nem jelenik, hogy azt lecsillapítsa, azon Ígérettel, hogy a gyilkosokat a törvény egész szigora fogja érni. Ahonnét nem láthatni, hogy az inquisitio oly népszerűtlen, mint azt el akarták hitetni, sem pedig, hogy annak ellenei túlsúlyban voltak, annál kevésbbé, ha meggondoljuk, hogy eme népfelkelést nem lehete megszüntetni, dacára az óvszereknek, melyekről az akkor gazdagságuk és befolyásuk által oly hatalmas összeesküdtek bizonyára gondoskodtak. Aközben, midőn a titkos zsidók ellen a legnagyobb szigor fejtetett ki, oly tényre akadunk, mely megérdemli figyelmünket. Ki az inquisitio által tildöztetett, vagy emez üldözés bekövetkezésétől tartott, mindenképen igyekezett ezen törvény hatalma alól kivonni magát, hogy Spanyolhonból távozzék s Romába menjen. Ezt bizonyára nem gyanították volna azok, kik előtt Roma állandóan a türelmetlenség góca, s minden üldözésnek pontja vala, — mégis mi sem bizonyosabb. Eme törvényszék behozatala után az első félszázadban számtalan vizsgálatot, melyet a spanyol inquisitio indított, követeltek Romába, a hol megjegyzendő, hogy Roma mindig kész volt az elnézésre. Nem tudom, van-e egy azon időből a vádlottak közöl, kinek fellebbezése Romába, ügyén nem javított volna. Az akkori inquisitio története nagy részét a királyoknak a pápákkal való civódásai képezik, hol az utóbbiaknál állandóan azon igyekezetei találjuk, hogy az inquisitio a jogosság, emberség határai közt maradjon. A pápák rendeletéi nem mindig vétettek kellőleg figyelembe, azért láták ezek magukat kényszerítve arra, hogy a fellebbezések nagy tömegét elvállalják, s a vádlottaknak kedvezőbb sorsot eszközöljenek, mint a milyet a spanyol törvényszék végleges határozata idézendett elé. Látjuk azt is, mint nevezett ki a pápa a katholikus királyok kérelmére—kik a vizsgálatok eredményét Spanyolhonban határozottan látni ohajták—egy főbírót; az első vala Don Inigo Manrique, sevillai érsek. De ily jellegűek voltak az akkori idők, és a tulcsigázott kedélyek oly könnyen ra- gadtatának igazságtalanságokra, vagy tulszigoru rendszabályokra, hol semmi korlát sem vala, hogy ugyanazon pápa, és pedig nem sokára, egy másik, 1483. augustus 2-áról kelt bullában uyilvánitá, hogy még mindig sok spanyol föllebbezését vette Sevillából, mivel 25 BALM. PROT. KATH.
