Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Harminchatodik fejezet

386

ezek ama félelemből, hogy fogságba vettetnek, nem merészeltek a főbíróhoz fordulni. Éhez csatolá még a pápa, hogy többen az apostoli vezeklési törvényszék feloldozását már megnyerték, hogy még- mások is meg fogják nyerni ; aztán a felett panaszkodik, hogy Sevillában a kevéssel előbb különböző vádlottaknak nyújtott kegyet kellőkép nem becsülték. Némely más intelem után végül Ferdinandot s Isabella! arra szólítja fel, gondolják meg, hogy a vétkes iránt gyakorolt köuyör tetszőbb Isten előtt, mint minden szigor, melyet alkalmaznak, valamint azt a jó pásztor példája, ki az eltévedt juhot keresi, bizonyltja ; - inti őket, hogy eszerént olyanok irányában, kik önkénytes vallomást tesznek, szelídséggel járjanak el, azoknak a tartózkodást Sevillában, vagy bármely más, nekik tetsző helyen megengedjék, és azokat minden javaikban meghagyják, mintha az eretnekség vétkét sohasem követték volna el.

Azt sem kell hinni, hogy a Romában elvállalt főllebbezések, melyek által a vádlottak sorsa enyhíttetett, mindig rávezettek az alakhibák vagy kihágások felfedezésére a büntetés mértékének az alsó törvényszékek részéről való meghatározásában ; a vádlottak nem mindenkor azért fordultak Romához, hogy segélyt nyerjenek valamely igazságtalanság ellen, hanem, mert meg voltak győződve, hogy elnézésre találnak. Szóló tanúság erre nézve a spanyol szökevények szembeszökő száma, kik rábirattak a zsidóságba való visszatérésre. Nem kevesebb mint kétszáz ötven találtatott egyszerre bűnösnek, s mégis egyetlen egy kivégzés sem történt ; töre- delmet szabtak rajok s a feláldozás után becsületben sértetlenül térhettek vissza hazájukba. Ez történt Romában 1498. évben.

Valóban csodálkoznunk kell a felett, a mit a romai inquisi- tióu észrevették, tudniillik, hogy sohasem hajtatá végre a halálité. letet, habár amaz időben az apostoli széket oly pápák bírták, kik mindenben"s névleg a polgári kormányzás tekintetében nagyon szigornak valának. Europa minden részében a vallás védelmére vérpadokat találunk felállítva, mindenütt jelenetekkel találkozunk, melyek a lelket a legfájdalmasabban érintik; ezen általános szabály alól Roma kivételt képez ; ugyanazon Roma, melyet a türelmetlenség s kegyetlenség szörnye gyanánt akartak elénk rajzolni. A pápák ugyan nem hirdettek általános türelmet, mint'a protestánsok és a bölcsészek, de a tények mutatják, mily különbség van mindkét rész közt ; a pápák a türelmetlenség törvényszékével egyetlenegy csepp vért sem ontottak, míg a protestánsok és a böl-