Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
24 hogy minden lépésnél eltéved, hogy túlságos előszeretete a tényeket általános szempont alatt állíthatni össze , könnyen a feltevések és álmodozások terére vezetheti ; s hogy gyakran a lélek, ha a tények egybefüggése bővebb felismeréséért szabad röptében felemelkedik, utoljára tulajdonképi mivoltukat sem ismeri meg, vagy teljesen elveszti azokat szem elöl. Azért a legmélyebben gondolkozók se feledkezzenek meg Bacon figyelmeztetéséről : „Nem s zár nyakat, hanem óim ot.“ Guizot sokkal részrehajlatlanabb volt, sem hogy be ne vallotta volna a túlzást, melylyel a visszaéléseket nagyították, sokkal élesebb látású, semhogy fel nem ismerte volna azok elégtelen voltát oly nagyszerű eredmény létrehozására ; s már saját méltósága érzete sem engedte meg neki, azon kiáltozok közé keveredni, kik folyvást kegyetlenség és türelmetlenség felett jajveszékelnek ; igy ő e pontban a romai egyháznak igyekvék igazságot adni. De fájdalom ! a romai egyház iránt táplált előítéletei nem engedték igazi alakjában tekintenie a dolgot ; véleménye szerént a protestantismus eredetét sehol másutt, csak az emberi szellemben kell keresni ; de minthogy a századot, melyben élt, nevezetesen az időt, melyre előadásai estek, ismerte, azt vélte, hogy kedvező fogadtatás megszerzése végett szükséges lesz a hallgatóknak a szabadságra hivatkozás által hizelegni ; az egyház ellen emelt vádak keserűségét nehány enyhitö szóval édesíté meg, de tüstént hozzátette , hogy minden szép, nagy és nemes azon gondolat részén volt, melyből a reformatio származott, s hogy minden árnyék , mely a festményt elhomályosíthatta, az egyházra esik vissza. E mellett kétségkívül úgy találta volna, hogy habár a protestantismus föoka az emberi lélekben létezik is, mindazáltal nem volt szükséges igazságtalan összehasonlításokat tennie ; ezenkívül, ha a tény gyökereit az emberi lélek sajátos lényében vette volna észre, s annak fontosságát és befolyását azon nemzetközségek — melyek között fellépett — minőségére, helyzetére, viszonyaira teendő utalás által magyarázta volna meg, — nem kelleue a beszédében előbukkanó összefüggéshiányt megrónunk. Látta volna, hogy itt semmi rendkívüli felemelkedés, hanem csak olynemii újítások egyszerű ismétlése történt, minők minden században felmerültek ; hogy itt oly közönséges tünemény lépett fel, melynek tulaj- donképeni lényege a körülmények különös minőségében rejlett, mely azt követte.
