Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
25 E mód, mely szerált a protestantismust, mint közönséges, de fellépése körülményei által oly nagy fontosság és befolyásra vergődött tényt vizsgáljuk, nekeni ép oly észszerűnek mint a mily különösnek látszik. Evvel egy más tételt kapcsolok össze, mely egyszerre bizonyító okokat cs példákat is foglaljon magában. Az ujabbkori emberiség állapota bárom évszázad óta olyan, hogy minden mostanában történő esemény, valamely általános s egyszersmind jelentőségteljes jelleget ölt magára, miáltal elüt minden, az emberiség egészen különböző állapotaiban létrejött előbbi eseménytől. Vessünk egy pillantást az ókori történelemre, látni fogjuk, hogy minden esemény némikép elszigetelve lépett fel, mi által a szerencsétlen eseményeknek nem volt oly káros, a szerencséseknek pedig nem volt oly előnyös hatásuk. Carthago, Roma, Athen és mindezen ős, a művelődés utján többé kevésbbé előrehaladt nép mindegyike a maga utján járt, s mindig bizonyos sajátságos módon ; a felfogások, erkölcsök és államszervezetek egymásután hatoltak előtérbe a nélkül mindazáltal, hogy az egyik nép felfogásai a másikéira, egyik nép erkölcsei a másik erkölcseire befolyást gyakoroltak volna, és igy azon mindenfelé kiterjedő szellemről tettek volna bizonyságot, mely mindent egy és ugyanazon központban igyekszik egyesíteni ; — úgy, hogy valamely erőszakos összekeverés esetét kivéve az ösnépek hosszú ideig lakhattak egymás mellett, s mind- egyikök megőrizhette sajátságos jellemét a nélkül, hogy kölcsönös érintkezés által jelentékeny változásokat szenvednének. Ellenben nézzétek, mennyire különbözőleg áll e dolog Európában ; valamely forradalom az egyik országban , a többieket is mind felizgatja ; valamely iskolából származott eszme minden népet forrongásba, minden kormányt félelembe ejt ; itt semmi sem áll egyedül, minden általánosul, minden szétterjed, s már terjedése alatt is félelmes hatalommá fejlődik. Innen van, hogy lehetetlen valamely nép történelmét kutatni a nélkül, hogy a többi népet is lát- körünkbe ne kellene vonni ; hogy lehetetlen valamely tudomány vagy művészet történetét tanulmányozni a nélkül, hogy tüstént százféle vonatkozások ne fűződnének egybe oly tárgyakkal, melyek sem a tudományhoz, sem a művészethez nem tartoznak; innen van, hogy egy tartományban sem adja elő magát esemény, melyben a többiek is valamennyien közvetve vagy közvetlen részt nevennének ; innen van az is, hogy a benemavatkozás elve