Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
23 szellemi kormány békében hagyta volna az emberi szellemet, ha ez is kész lett volna ugyanazt tenni amaz irányában.“ Azaz : Guizot úgy látszik teljesen elfeledé, miszerént előbb mindezen tényt abbeli állítása támpontjául hozta fel, hogy a reformatio hatalmas felemelkedés a szabadság nevében, az emberi szellem nagyratörése volt, mert nem hoz fel semmit, nem jelel ki semmit, mi e szabadságnak ellenállott volna» s habár valami, például türelmetlenség, az emberi szellemet elnyomó kegyetlenség, elő is idézhette volna felemelkedését, — Guizot eleve biztosíta bennünket, hogy a szellemi hatalom a tizenhatodik században nem gyakorolt erőszakot, hanem inkább elnéző és türelmes volt, s hogy részéről az emberi szellem békében maradt. E tény szemléleténél világosan kitűnik, hogy a gondolatszabadsága révében történt rendkívüli felemelkedés Guizot szájában csak szó, határozott értelem nélkül, melyet egyedül azért mondott, hogy a protestentismus bölcsőjét, habár saját állításaival jött is ellenmondásba, fényes fátyollal fedje be. Midőn már elvetette a versengést politikai téren, ismét hivatkozik rá ; a visszaélések befolyásának semmi fontosságot sem tulajdonít, azokat valódi oknak el nem ismeri, azzal aztán elfeledi mit előbb állított, t. i. hogyha az annyira szükségessé vált törvényszerű újításhoz kellő időben hozzáfognak vala, a vallási forradalmat talán elkerülendik. Ecsetet ragad, a gondolkozási szabadság korlátáit igyekszik lerajzolni ; általános és messzeható fontolgatásokba ereszkedik a szellem helyzetét és állását illetőleg, a kti 1 fényné 1 időz, a politikai versengésre emlékeztet, s gondolatai röptét aztán egész a tizedek köréig sülyeszti alá. A gondolatok összefüggésének, az ítélet mélységének, saját állításai összhangzásának eme hiánya csak azon szemlélők előtt látszik különösnek, kik inkább a nagy szellem röptét csudálni, mint tévedéseit kutatni szokták. Guizot ugyanis oly helyzetben vala, melyben félreértéseket, csalódásokat csak nehezen lehet kikerülni ; mert habár a mély utón, mely egyes tényeken vezet keresztül, a látkör nem messze terjed, s a szemlélő valamint tudományos rendszert képezni, úgy a szétszórt tényeket, rendbeszedni sem képes, mindazonáltal szintoly bizonyos, hogy a szellemet valamely végnélküli területen, hol a sok és különféle tény minden szempontból, valamennyi viszonyában tekintendő, — azon veszély fenyegeti,
