Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Harmincnegyedik fejezet

hogy a kormányzással megbízott férfiak nem követhetik tetszés szerént véleményeik és érzelmeik követeléseit, hogy kénytelenek azokat gyakran a közvéleménynek feláldozni. Egy ideig és rendkívül kedvező körülmények között sikerülhet ugyan e véleményt elnyomniok vagy tévútra vezetniük, de csakhamar feltartja őket az ügyek ragadó folyama és más irányt követni kényszeríti.

Ha továbbá vizsgálódásunkat a társadalomban nyilvánuló türelemre szorítjuk, miután a kormánynak elöbb-utóbb ugyané társadalom nézetei és érzelmei kifejezése szerént kell alakulnia, állíthatjuk, hogy ugyanazon utat követi, mint az egyes embereknél. Szokás és nem elvnek hatása az. Ha valamely népnek közepette hosszú ideig különböző vallásu emberek laknak, végre megszokják egymás iránt türelemmel lenni, egymáshoz alkalmazkodni, mit az ismételt viszálkodás szülte lankadtság, nyugodt s békés életmód óhaja eszközölnek ; azonban a vallási vélemények e meghasonlása kezdetén, midőn a különféle felek első Ízben állnak egymással szemközt, ily többé vagy kevésbbé heves összeütközés el nem kerülhető. Ennek oka magában az emberi természetben rejlik, — hasztalan küzdünk ellene.

Nehány újabb bölcsész úgy vélekedett, hogy a mostani nemzedék a türelem szelleméért, melynek hódol, nekik tartoznék hálával, meg nem gondolva, hogy e türelem inkább a körülmények helyzetéből lassanként önkényt fejlődött tény, mintsem az általok kigondolt tan gyümölcse. De mi újat is tanítottak ? Az általános testvériséget ajálották , de ezen testvéri szeretet a kereszténység egyik alapigazsága. Minden vallás követőit intették, hogy egymásközt békében éljenek ; de mielőtt azt mondták volna, Europa sok országa már követte ezen eljárást, minthogy fájdalom ! a vallási nézetek immár olyannyira különfélék s elütök voltak, hogy egyiknek sem sikerülhetett kizárólagos túlsúlyra vergődnie. Ellenben nehány hitetlen bölcsész szomorú jogosultságot vívott ki magának, hogy a türelem terjesztésében szerzett érdemekre igényt tarthasson, minthogy elvetvén a hitetlenség és szabadelvüség magvát, ki is vitték, hogy mind a kormányoknál, mind a népeknél azon áltürelem jusson érvényre, mely nem erény, hanem közönyösség minden vallás iránt.

Valóban, miért is oly általános a türelem századunkban '? Vagyis inkább, miben áll ezen türelem ? Vizsgáljátok csak jól meg, és látni fogjátok, hogy semmi más, mint oly társadalmi