Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
360 viszony eredménye, mely hasonló azon egyed fennebb rajzolt lelki állapotához, — mely noha nélkülözi a vallást, azt még sem veti meg, mert az emberiség jótéteményének tekinti, sőt a remény némi homályos érzelmét táplálja, hogy egykor ahoz visszatérem!. A jóban, mi vele jár, a hitetlen bölcsészeknek nincs részök, sőt panasz van ellenök, hogy mig felül nem kerekedhettek, mindent, mi égben és földön szent, gunynyal és rágalmaikkal tetéztek, mihelyt hatalomra vergődtek, leirhatlan dülivel rontottak le minden intézményt s az áldozatok millióit ölték le számkivetésben és a vérpadokon. A sokféle vallás, a hitetlenség, a közönyösség, az erkölcsök nemesbítése, kimerültség a háborúk után, a mai népek ipar- s üzletintézkedései, a kereskedés előmozdítása az üzleti intézetek, és az eszmék elterjesztése a nyomdászat által : ezek Europa ezen általános türelmének okai, mely mindenre kiterjed, minthogy erővel foglalt ott helyet, hol jog alapján ezt nem tehette. Mint azonnal látjuk, ezen okok különböző vidékeken keletkeztek, egy tan sem tulajdoníthat magának kizárólagos befolyást rájok, ezerféle erők szüleménye, melyek a polgárisodás kifejlődésére egyidejűleg közreműködtek. HARMINCÖTÖDIK FEJEZET. A türelmetlenség igen közönséges történelmi tény. Párbeszéd az egyetemes türelem híveivel. Gondolatok a jog létéről és kutforrásáról a vallásnézetek üldözését illetőleg. E kérdés megoldása. A protestantismus és hitetlenség káros befolyásáról e tárgyban. Védve a tételnek, melynél fogva a katholicismus az eretnekség bűnére oly nagy súlyt helyez. Némely Voltaire-párti botor állításai. Más észrevétel a vallásnézetek üldözési jogáról. Visszapillantás. A múlt században sokat lármáztak a türelmetlenségről, mindazonáltal az akkorinál mélyebb bölcsészet jobban szemügyre vette volna a tényt, mely, bármit mondjanak róla, kétségkívül minden ország s idővel közös. Göröghonban Socrates a méregpohárból iszsza a halált; a türelméről hires Roma oly idegen isteneket tűr
