Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincnegyedik fejezet
358 szenvedélyeik vagy különös céljaik akadályául tekintik. Az ilyenek rendkivül türelmetlenek, és türelmetlenségük annyival gonoszabb, mert nem kiséri erkölcsi alapelv, mely azt zabolázhatná. Ily körülmények közt az ember úgyszólván küzdeni érzi magát magával és az egész emberi nemmel ; magával, mivel lelkiismerete szózatát elnyomni kénytelen, és az emberiséggel, mivel az az esztelen tan ellen fellázad, mely az isteni tiszteletet a földről kiirtani törekszik. Innen van eféle férfiaknál az engesztelhetlen neheztelés és gyü- lölség, azért oly epések szavaik, azért folyamodnak gúny, gyalázat és rágalomhoz. De vannak meg mások, kik ugyan egy hitet sem vallnak, de nem is lépnek fel ellene határozott véleménynyel ; a szabadelviiség bizonyos nemét élik, melyre őket vagy könyvek olvasása, vagy a felületes és könnyelmű bölcselkedés vezette; nem ragaszkodnak valláshoz, de ellenségként sem kelnek ki ellene. Sokan .elismerik nagy fontosságát az emberiség javára nézve, s némelyet némi vágyat is táplálnak , ahoz ismét visszatérni ; ekkor a'' magábatérés és elmélkedés órájában örömmel emlékeznek ama napokra, midőn még hivő lelket és tiszta szivet ajálának Istennek , és az élet múlandósága szemlélésénél talán a remény ama homályos érzetét is megőrzik, hogy a sirbaszállás előtt atyáik Istenével kiengesztelődnek. Ezeknek van türelmük, mely azonban közelebbről megtekintve, sem elv, sem erény, hanem helyzetök szükségképi gyümölcse. Nem oly könnyen ütközik meg mások alapelvein, kinek magának nincsenek ily elvei, s e szerént másnál ellenmondásra sem akad ; nem könnyen ütközhetik meg valaki a valláson, ha azt az általános jóllét szükséges feltételének tekinti ; nem egyhamar fog iránta az elkeseredés érzeteivel viseltetni, ha lelke bennsejében utána vágyódik, vagy a kétes jövőbe pillantva reménye sugaraként üdvözli. Ily esetben a türelemben nincs semmi visszataszító, természetes az és szükséges ; megfoghatlan , szokatlan és gonosz szív jele volna ily helyzetben a türelmetlenség. Ha ez elmélkedést az egyedről a társadalomra kiterjesztjük, látjuk, hogy a türelem, valamint a türelmetlenség a kormányon vagy a népen szemlélhető, a mennyiben ezek olykor nem egyeznek meg, úgy, hogy míg a kormány valamely alapelvet véd, a nép épen ellenkezőjét állítja. Miután a kormányt egyének csekély száma képezi, mind az rá is alkalmazható, mit a tisztán egyedi körben szemlélt türelemről mondottunk, jóllehet fontolóra kell vennünk,
