Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincnegyedik fejezet
356 elnézést érdemel; ezen épen önmegalázódásában oly magasztos erény, mely sz. Teréz fennséges nyilatkozata szerént Isten előtt oly igen kedves, minthogy az alázatosság az igazság- Ezen erény mindenki iránt elnézést önt belénk, mert pillanatra sem feledteti velünk, hogy nekünk tán valamennyinél inkább vau szükségünk elnézésre. Mindamellett szeretet és alázatosság, a mint azt a tapasztalás és az ész tanítja, a vallásos embernek nem elégségesek, hogy a szó teljes értelmében türelmes legyen.Hogy bizonyos pontot,melynek helytelen felfogása e kérdést csaknem mindig megzavarja, teljesen kifejtsek, öszzehasonlítok két vallásos embert, kik ugyanazon alapelvek mellett egészen különböző cselekvési módot követnek. Képzeljünk magunknak két papot, mindkettő nagy tudományi! és kitűnő erényességü, kik közöl azonban egyik életét elvonultságban, jámbor egyének körében és kizárólagosan katholikusok társaságában tölté, míg a másik, mint hitküldér távul fekvő tartományokban, hol különböző vallások uralkodnak, más vallásu emberekkel közlekedni, köztök élni és az igaz hit oltára mellett a hamis vallás oltárát látni kényszerült. A keresztény szeretet alapelvei mindegyiknél ugyanazok lesznek, azon hitet, melyben nevelkedtek és élnek, egyik úgy, mint a másik Isten ajándékának fogja tekinteni ; de mind ennek dacára, ha oly emberrel látják magukat szemközt, ki vagy más, vagy semmiféle hitet sem vall, cselekvésmóduk egészen különböző lesz. Amaz, ki mindig csak hivökkel érintkezett, ki a vallást csak tisztelettel hallotta említeni, a hit vagy az egyház szertartása ellen intézett első szónál elborzad és felháborodik, csaknem lehetetlen valamely e tárgy felett támadt beszélgetést vagy értekezést nyugodt kedély- lyel folytatnia ; míg emez megszokva ily dolgokat hallani, hitét megtámadva látni, más vallásuakkal értekezéseket tartani, higgadtságát és egykedvűségét megtartja, ha szükséges a kérdés megvitatásába higgadtan bocsátkozik ; vagy azt, ha az eszélyesség követeli, ügyesen kikerüli. Honnan e különbség ? Nem nehéz kitudni : az utóbbi a járáskelésben tapasztalások és ellenmondások nyomán a világ valódi állapotának tiszta ismeretére jutott, a körülmények szerencsétlen találkozásaiba, melyek sok szerencsétlent tévelybe ejtettek, vagy abban visszatartanak, behatni tanult, magát némileg azok állapotába tudja helyezni, s azért annál éléukebben érzi, mily jótéteményért adós ö a gondviselésnek, és mások iránt nagyobb jó-
