Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
22 Minthogy itt gondolatai összefüggése hiányos, mit tiszta elmé jétöl nem vártunk volna, s mi talán sokak előtt hihetlennek látszhatnék : mulhatlanul fel kell hoznunk betűről betűre saját szavait, s meglátandjuk belölök, hogy sehol sincs nagyobb következetlenség mint nagy szellemeknél, ha téves helyzetbe jutottak. „Az egyház — mondja Guizot — a tétlenség állapotába sü- lyedt, s mozdulatlan állásponton vesztegelt ; a romai udvar politikai befolyása jelentékenyen meggyengült, az európai népek feletti uralom gyeplője többé nem volt kezében, — polgári kormányhatalomra ment át. Ennek dacára a szellemi hatalom még megtartotta régi igényeit, minden külső fontosságát ; s igy, mi elavult, befolyásuktól megfosztott kormányokkal nem egyszer történt, — mindig uj és uj panaszokat emeltek ellene, melyek legnagyobb részben alaposak voltak.“ Dehogy is kerülhette ki Guizot figyelmét, hogy ezzel semmit sem mondott, mi a gondolkozási szabadsággal összefüggésben volna, vagy egészen más gondolatkörhöz ne tartoznék? Hogy a romai udvar politikai befolyása meggyengült s mégis fentartotta régi igényeit, hogy többé nem ö fogta az európai nép feletti uralom gyeplőjét, régi fényét, külső fontosságát mégis megőrizte : jelenthetne-e ez mást, mint versenyt a politikai befolyás terén ? S miként feledhette el Guizot, mit kevéssel ezelőtt mondott, hogy t. i. előtte alaptalannak, a bölcsészettcl ellen kéz ön ek, s az esemény fontosságával és elterjedésével meg nem férkezőnek látszik a protestantismus okát a világi hatalom kezelőinek a szellemi hatalommal folytatott versengésében keresni ? De ha nehányan azt hinnék, hogy habár mind ez nem függ is össze közvetlenül a gondolkozási szabadsággal, a szellem felemelkedésére mégis okot szolgáltatott a romai udvar által akkortájt gyakorolt türelmetlenség, maga Guizot ekép felel nekik : „Nem igaz, hogy a romai udvar a tizenhatodik században erőszakot gyakorolt, nem igaz, hogy a visszaélések azon időben számosabbak, s jelentékenyebbek voltak, mint azelőtt. Ellenkezőleg a szellemi kormány sohasem mutatta magát elnézőbbnek, éstürelme- s e b b n e k, soha készségesebbnek arra, hogy az ügyeknek szabad folyást engedjen, mig hatalmát kétségbe nem vonták, míg jogait bár nem is tényleg, legalább alakilag elismerték, míg eddigi illetékét kiszolgáltatták, eddigi tizedeit megadták. Ily módon a
