Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincnegyedik fejezet
852 oly események benyomását tapasztalja, melyek három századon húzódnak át, ki oly társadalom tagja, mely a fogházakat nyughelyekké változtatja, s a halálbüntetést mindenkép roszalja, ennyi sötét börtön, kinzóeszköz, szégyenjel és máglya láttára szivét tágulni érzi, a sajnálatra méltó elitéltek szerencsétlensége felett siránkozik, ily embertelen kegyetlenségeknek mondható események szerzőire neheztel. — A jámbor olvasóval nem ismertették meg azon kor protestánsainak alapelveit és eljárását, nem közölték VIII. Henrik és Erzsébet fejedelmek kegyetlenségeit, igy tehát egész gyűlöletét a katholikusokra árasztja, a katholicismust a zsarnokság és vér vallásának tekinteni megszokja. De vájjon helyes-e az ily módon készült ítélet, alapszik-e a tényállás teljes ismeretén? Mit tennénk ily sötét rajz láttára, mely a fennjelelt módon ismertetné az egyed- és a népuralmat, a polgárisodást, a tudományt, a leg jótékonyabb hivatásokat? Figyelmünket távolabbra is kiterjesztenek vagy legalább is ki kellene terjesztenünk, a jót szemügyre vennünk, miután a roszat figyelemmel vizsgáltuk, mérsékelnünk kellene azon benyomást, melyet a rajz ránk gyakorolt, és ezt magában véve — vagyis a mint több századon áthúzódik — vizsgálnunk; szóval igazságosságra kellene törekednünk, a roszat és jót viszonylagosan mérlegelvén, hogy ezen összehasonlításból az emberiség történetében a dolgokat illőleg méltányolni tanuljuk. Ugyanazt kellett tennünk a jelen kérdésnél, hogy magunkat atévely ellen biztosítsuk, melyre azok hamis és túlzott előadása vezet, kik a tényeket nyilván meghamisítani igyekeznek, midőn ezeket csak egy- oldalulag adják elő. Jelenleg az inquisitio már nem áll fenn, és bizonyára valószinüség sem létezik annak ismét életbeléptetésére, a szigorú törvények sem állanak már fenn, melyek egykor e tekintetben uralkodtak : azok vagy eltörültettek, vagy kimentek a használatból, és igy kinek sem lehet érdekében azokat hamis szempontból tekinteni. Ezen érdek létezhetnék egyesekben addig, míg az ily intézmények a végből történt megtámadásáról volna szó, hogy tőlök meneküljenek, miután azonban e célt már elérték az inquisitio és hasonló törvények történeti tényt képeznek, melyet figyelemmel és részrehajlás nélkül kell vizsgálnunk. Két kérdés merül itt fel : egyik az elvről s a másik annak alkalmazásáról vagy a türelmetlenségről és gyakorlási módjáról. Ezen két kérdést nem szabad egymással felcserélni, mert bármily szóró-
