Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
348 hiányzani, mit semmivel sem pótolhatunk, mit semmi áron sem vásárolhatunk meg, a szeretet buzgalma. Nektek tehát semmi bizalmatok sincs a philantropiához ? lesz az ellenvetés. Semmi, mert a philantropia, Chateaubriand szerént, az emberszeretet hamis pénze. így tehát egészen célszerű volt, hogy az egyház a jótékonyság minden ágába közvetlen beleavatkozott, mert mindenkinek jobban kelle tudnia, hogyan kell a keresztény szeretetet foglalkod tatni és minden igény és szükségnél alkalmazni. De ezzel nem dicsvágyat elégített ki, hanem csak a szeretet buzgalmát táplálta ; nem kegyet hajhászott, hanem jogot érvényesített. Egyébiránt, ha ezen törekvését dicsvágynak nevezitek is, azt legalább nem tagadhatjátok, hogy ez a dicsvágy uj neme, magasztos és dicsérendő vágy, mely abban keres elsőséget: miként hozzon a nyomorban se gélyt és vigaszt. *) *) A középkorban csaknem minden zárdához és káptalanhoz kóroda volt csatolva, hol nem csak az utasok találtak vendégszeretetre, hanem a szegények és betegek is ellátásra s ápolásra. Nincs szebb jelképe a vallásnak midőn fátyolával mindennemű szerencsétlenséget elföd, mint az imának s a legmagasztosabb erényeknek szentelt házak 'átváltoztatása ügyefogyottak menhelyéül. Ez kiválólag azon időben történt, midőn az államhatóságok nem csak a szükséges erőt és belátást nélkülözték arra, hogy jó kormányzást létesítsenek, mely a nyomor szükségeinek kellőleg megfelelhetett volna, de nem is voltak képesek paizsukkal a társadalom legszentebb jogait megvédeni. Ebből kitűnik, hogy míg minden erőtlenségben hever, a vallás erőben és tevékenyáégben helyt áll, míg minden tönkre jutott, a vallás nem csak fenntartá magát, hanem elenyészhetlen intézeteket alapíta. Azt se téveszszük szem elöl, mit ismételten megjegyzénk, hogy a vallás, mely ezen csodákat mivelte, nem ingatag, elvont vallás, nem a protestánsok kereszténysége, hanem vallás, minden tanával, erkölcsi figyelmével, kereszténységével, pápájával, szóval a kath. egyház. Távul azon feltevéstől, mintha a szerencsétlenek felsegélyezése egyedül a polgári hatalomra, vagy magán jótékonyságra bízathatnék, a régibb korban célszerűbbnek találták a koródákat püspököknek alárendelni, vagyis a nyilvános jótékonyság ágát az egyház lelki tevékenységének törzsével némileg összefonni törekedtek ; és innen van, hogy egy régi intézkedésnél fogva a kórodák mind szellemi mind anyagi tekintetben a püspököknek voltak alárendelve, nem tekintve, akár papok, akár világiak képezék az intézet személyzetét, akár a püspök rendeletére állíttattak fel, akár nem. Nincs most helyén, felsorolni azon változásokat, melyeket ezen intézkedés szenvedett, sem a különféle okokat, melyek azekat előidézték ; csak azt akarom felemlíteni, hogy az alapelv, vagyis az egyházi hatalom részvéte
