Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
347 Három század folyt le azon szerencsétlen esemény óta, melyet siratunk, és Europa, mely ezen idő alatt nagyobbrészt a pro testantismus hatásának volt alávetve, onnét, hol már ezen korszak előtt állt, egy lépéssel sem haladt előbbre. Nem hihetem, hogy ha ezen három század a katholicismus kizárólagos befolyása alatt foly le, kebléből a keresztény szeretet nem egy találmánya jön létre, mely a jótékonysági rendszereket azon magasságra emelte volna, minőt az uj érdekek bonyolódott viszonyai igénylenek. Vessünk csak egy pillantást a rendszerekre, melyekhez ezen komoly kérdés megfontolása közönségesen vezet : feltaláljuk az associatiót egyik vagy másik alakban. És épen ez volt mindenkor a katholicismusnak , mely valamint a hitben egységet, úgy mindenben egyesítést kivan, legkitűnőbb alapelve. De itt az a különbség, hogy sok associatio, a mint terveztetik s életbe lép, nem egyéb az érdekek összehalmozásánál, minthogy hiányzik bennük a vélemények egyesítése, a cél egysége, — mindkettő oly feltétel, mely egyedül a keresztény szeretetben teljesülhet; és mégis elkerülhetlenek ezen feltételek a jótékonyság nagy tettei véghezvitelére, ha- ebben többet óhajtunk feltalálni, mint köz- igazgatási rendszabályt. Ezen igazgatás csekély hasznú, ha nem kezeltetik erélyesen, és sajnos, mihelyt ezen irányt veszi fel, működésében a gép rugóihoz hasonlóan, bizonyos keménységet, feszességet tanúsít. Ezért szükséges a keresztény szeretet, mely balzsamát mindenfelé szétönti, és a mi az ember tetteiben kemény, azt szelidíti. Jaj azon szerencsétleneknek, kik szükségeikben csak a polgári hatalomtól, a keresztény szeretet közvetítése nélkül nyernek segélyt ! A világ előtt a philantropia ezen gondoskodást, melyet a szerencsétlenekre fordít, egekig fogja magasztalni, de valóságban egészen máskép állnak a dolgok. Ha testvéreink iránti szeretetünk nem alapszik vallási elveken , szavakban ép oly bőkezű, mint fukar a tettekben. A szegény, beteg s ingadozó agg látása sokkal visszatetszöbb, hogysem hosszabban elviselhetnők, ha hatalmas indokok erre nem ösztönöznének. Mennyivel kevesbbé várható, hogy az emberszeretet egy határozatlan érzelme képes leend azon szakadatlan, terhes és lealázó gondoknak, melyeket ezen szerencsétlenek szükségei igényelnek, teljesen megfelelni ? Nem, hol a keresztény szeretek hiányzik, lelhető ugyan pontosság, takarékosság és mindaz, mi jó kezelés bérelt szolgáitól várható ; de egy fog
