Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
346 célra ? Azonban szerencsétlenségre megtört a hitegység, megvetették az Üdvös hatalmat, melynek ezentúl is a központot kellett képeznie, miként eddig képezé ; és ez időtől kezdve Europa, melynek hivatásánál fogva rövid idő alatt testvérneinzetté kelle alakulnia, csatatérré változott, melyen hallatlan elkeseredéssel viták. A val- lásktilönbség okozta gyűlölet nem engedé a törekvéseket egyesülni, hogy az uj bonyodalmaknak és szüksége knek megfeleljenek, melyek Eüropa társadalmi és politikai helyzetéből, miként ez hosszú századok fáradsága után létre jött, kezdtek fejlődni ; e helyett gyűlöletes civódásokat, lázadásokat és háborút láttunk körünkben meghonosodni. Nem szabad felednünk, hogy a protestánsok elválása nemcsak Europa összerejének a jelelt cél előmozdítására irányzott központosítását akadályozta, hanem más nagy bajt is idézett elő, t. i. hogy a katholicismus már nem működhetett szokott módon, még azon országokban sem, hol túlnyomó és kizárólagos hatalommal tartotta fenn magát. Majdnem mindig védelmi állapotra kény- telenítve, segédeszközei nagy részét saját léte fenntartására kelle fordítania. Ebből az a nagy valószínűség következik, hogy a dolog jelen állása Európában egészen más, mint az ellenkező feltétel szerént volna, és hogy ez utóbbi esetben talán nem lett volna szükséges oly baj ellen intézett erőködésekben kimerülni, mely minden látszat szerént csaknem gyógyíthatlan, hacsak az eddig ismert szereknél egyebek nem találtatnak fel. Azt fogják ellenvetni, hogy ily esetben az egyház a jótékonyság terén túlságos hatalomra kapott volna, a mi a polgári hatalom jogainak igazságtalan korlátolása volt volna ; azonban ez tévedés. Mert nem igaz az, hogy az egyház oly valami után törekszik, mi a nyomorultak iránt tanúsított s annyi méltósággal viselt védnöki szerepének követelményeivel nem férne meg teljesen. A jótékonyság terén ugyan századok óta nem hallatszott egyéb hang, mint az övé, nem mutatkozott más tevékenység mint ismét az övé ; azonban meg kell fontolnunk, hogy azon századokban a polgári hatóság távul volt attól, hogy rendezett és erős hatalommal rendelkezzék, mélylyel illendő segélyt nyújthatott volna az egyháznak. Távul attól, hogy ezzel némi nagyravágyásra törekedett volna, sőt határtalan buzgóságától indítva minden szellemi és anyagi gondoskodást magára vállalt, semmi áldozattól és költségtől sem rettegve.
