Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
21 egyike, melyekkel az ember csodálatot és tetszést szerezhet magának, minthogy a magas és messzeható állásponton, melyen a vélemények nyugszanak, az olvasók legnagyobb része által meg nem közelíthetők ; s azon öltönyben , melylyel őket a ragyogó képzelet felruházta elvakítják a szemet, hogy megvesztegessék az Ítéletet. Minthogy pedig a gondolatszabadság korlátáit, mint Guizot s a protestánsok tudják, a hitdolgaiban való megkötő hatalom szabta meg, a szellem felemelkedésének kétségkívül ezen hatalom ellen kellett törnie, azaz : a szellem felemelkedék, mert előre haladt, az egyház pedig mozdulatlan állott hittételei mellett, vagyis hogy, meg tartsuk Guizot kifejezését „mozdulatlan álláspontban vesztegelt.“ Bármiként gondolkozzék is Guizot a kath. egyház hittételeiről, mint bölcsésznek még sem kellett volna szem elöl tévesztenie hogy nagy tévedés oly ismertető jelt, melylyel az egyház minden időben dicsekedhetett, valamely évszázad saját jelensége gyanánt tüntetni fel Mert több mint tizennyolc század óta őrzi már az egyház hittanitásában ugyanazon egy mozdulatlan álláspontot, s épen ez legvilágosabb bizonyítéka annak , hogy egyedül ő van az igazság birtokában, mert az igazság változhatlan, mert csak egy igazság létezik. Ha továbbá a szellem felemelkedése ez okból származott is, az egyházon még sem veszünk észre e században semmi olyast, minek vagy azelőtt vagy azután híjával lett volna, nem veszünk észre semmi különöst, semmi megkülönböztetőt, tehát semmi olyast, mi a fennforgó jelenség okai megmagyarázását elősegítené ha pedig ezt Guizot elavult kormányformákkal hasonlítja ösz- sze, azt vethetjük ellen, hogy az egyház bölcsőjétől fogva mindig ily korban volt. S mintha Guizot maga is felismerte volna állításai értéktelenségét, egész csoportokban hozza fel azokat. Különféle eszmesorozatot állít az olvasó szemei elé a nékül, hogy összc- fiiggésök és horderejűket kiemelné, hogy igyktilönféleségök által szórakoztassák, egymásra halmozottságuk által pedig megzavarják az olvasót. Mert ha szavait egészben véve fontolóra vcszszük, úgy látszik ,a tevéketlenség és mozdulatlan álláspont megnevezéseket az egyházra nem hittételeit, hanem politikai és államgazdászati igényeit illetőleg használó, minthogy az uralom- v á g y és türelmetlenség vádjait, melyeket némelyek a romai udvar ellen emeltek, mint rágalmazást visszautasítja.
