Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
341 délyekre gyakorolt. „Midőn VIII. Henrik — mondja az említett búvár — az angol egyházat reformálni akarta, kiirtotta a szerzeteseket, ezen rest népet, mely még mások tétlenségét is támogatta, midőn vendégszeretetével számos nemes és közembert tétlenségre hivott fel, úgy, hogy ezek életöket egyik zárdából a másikba vándorolva tölték el. Megszűnteié egyszersmint a kórházakat is, hol aköznép nyert fenntartást, mint a nemesség a zárdákban. Ez idő óta angolhonban feléledt az ipar és kereskedési szellem.“ (A törvények szelleme, XXIII. 29.).— Hogy Montesquieu VIII. Henrik eljárását a zárdák irányában dicséri, midőn azon nyomorult alapokra hivatkozik, hogy ellizetvén a szerzetesek zárdáikból, a henyélök elestek segélyforrásuktól, ezen nincs mit megütköznünk, miután az ily közönséges állítások tökéletesen megfeleltek az épen akkor érvényre vergődő bölcsészet Ízlésének. — Mindabban, mi a katholicismus intézményeivel ellenkezett, mély államgazdászati és politikai okokat igyekeztek feltüntetni ; ez nem is volt nehéz, mert hol előitélet vezeti az embert, könyvekben úgy mint eseményekben, azt találja fel, a mit keres. Azt is jogosan kérdhetnők Montesquieutől, hova lettek ama zárdák javai ; minthogy pedig e gazdag zsákmány nagy részét azon urak nyerték, kik előbb azokban vendégszeretetet élveztek , a törvények szelleme szerzőjét jogosan lehetne arról vádolni, hogy ő a nemes urak tétlenségének meggátlására azon igen különös eszközt dicséri, mely őket azok javaival ajándékozta meg, kiknek előbb vendégeik voltak.— Minden esetre a nemes urak, kik most sajátjukul birták a javakat, melyekből előbb mint vendégek élösködtek, meg lönnek kiméivé a fáradságtól, hogy zárdáról zárdára vándoroljanak. Mit azonban nem lehet neki megbocsátani, az, hogy a kórházak megszüntetését, hol a köznép fenntartást nyert, államgazdászati mesterfogásként tünteti fel. Igen ! tehát oly rövidlátók vagytok ti, oly könyörületlen a ti bölcsészetetek, hogy a szerencsétlenek menhelyeinek szétrombolását a kézmüvek és kereskedelem előmozdító eszközének tekintitek? Még roszabb az, hogy Montesquieu, elragadtatva ama kórtól, mely úgynevezett uj és szellemdús megjegyzésekben leié örömét, annyira megy, hogy a kórházak hasznát tagadja, a mennyiben azt állítja, hogy ezek okai, miért él Romában mindenki kényelmesen, csak a munkások nem. A szegény nép részére nem akar kórháza-
