Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
338 hozta, mert ellenkező esetben, teszi hozzá, az ebeknek eshet t e k V o 1 n a martalékul. Hasonlóképen találkoztak némely szörnyei a természetnek, kik bár atyák, gyermekeiket megölték : mert az 546-ban tartott leridai zsinat hét évig tartó vezekléssel fenyíti azokat, kik ily bűnt követnek el ; és a toledói zsinat (589.) tizenhetedik kánonában rendeli, hogy az atyák és anyák ne merjék gyermekeiket életöktől megfosztani.A nehézség mindazonáltal nem az oly vétkek meggátlásában állott, melyek -— miután homlokegyenest ellenkeztek az erkölcsi- ség alapelveivel, s magukat a természeti érzelmeket mintegy ki- gunyolták — önmagukat semmisítették meg. — A nehézség abban állott, mily eszközök választassanak egy nagyszerű jótékonysági rendszer megállapítására, mely folytonos segélyforrásul szolgáljon nemcsak gyermekek, hanem erőtlen öregek, betegek, elhagyott munkások, szóval mindazok gyámolltására,'kik segélyre szorulnak. Most miután ily jótékony intézetek működését ismerjük s fennállásukat már megszoktuk, oly természetesnek s egyszerűeknek tűnnek fel előttünk, hogy mi különöst sem találunk bennök. Képzel jük azonban egy percre, mintha nem léteznének ily intézmények, nosztevőt teljes szigorral büntetik. — Ha azonban a bűntény riinden pillanatban ismétlődik, lassanként elveszti gyűlöletes és megvetésreméltó jelle gét, megszokják visszataszító tekintetét nemcsak a gonosztevők, hanem átalában mindenki ; s igy a törvényhozó akarata ellen is„ kénytelen elnézőbb lenni. — Ezt tanítja a mindennapi tapasztalás, s az olvasó minden nehézség nélkül fog a mai társadalomban számtalan bűntényt találni, melyekre ezen észrevétel alkalmazható. — A barbároknál igen mindennapi volt nemcsak a birtok, de maga a szeméi}' ellen is erőszakhoz nyúlni, miért is igen természetes, hogy az ily vétségeket nem tekintették oly iszonyat- és borzalommal, milyennel azt más nép tekinté, melynél okosság, igazság, jog és törvény uralg, mely nem is tudta felfogni, miként állhat fenn oly társadalom, hol mindenki felhatalmazva érzi magát arra, hogy magának elégtételt szerezzen. — Innen van az, hogy minden ily vétségek ellen hozott törvényeknek szelidebbeknek kelle lenniök, miután a törvényhozó csak a kár megtérítését tartá szem előtt, a nélkül, hogy a gonosztevő büntethetőségével sokat törődött volna. Ez szoros összefüggésben van a nyilvános véleményről fennebb kimondott állításommal, mert a törvényhozó többé vagy kevésbbé, de mindig ezen nyilvános vélemény után indul. — Ha valamely államban e vagy ama cselekményt iszonyú bűnnek tartják, a törvényhozó nem mérhet rá enyhe büntetést, ellenkező esetben pedig lehetetlenség reá nézve nagy szigorral járni el ott, hol maga a társadalom felmentő vagy legalább enyhítő Ítéletet hozott. Néha megváltozik ugyan e viszony , el tűnik az összhangzat, de nem sokára visszatérnek a dolgok rendes folva-
