Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincharmadik fejezet
337 maradványai az egyházi hatalomnak sok gondot adnak. A 442-ben Vaisonban tartott zsinat rendeli a lelencekről hozott törvényében, hogy egyházi büntetés érje azt, ki túlzó követelésekkel terhelne oly kegyes személyeket, kik egy kitett kisdedet felvettek ; eme rendszabályt a zsinat, ezen kegyeletes szokás fenntartására bárónak vagy grófnak vagy hercegnek. — Ha a dolog megvizsgálása után a bűntény bebizonyul, úgy a bűnös az érdemlett halálbüntetést szenvedje el, melyet azután vagy a biró vagy saját ura hajthat végre, ha azonban a bíró az Ítélet végrehajtását nem vállalja el, Írásban köteles azt kiadni, és ekkor az urnák tetszésétől függ rabszolgáját életétől megfosztani, vagy azzal őt megajándékozni. Ha azonban a rabszolga gonosz vakmerőséggel fellázadván ura ellen, őt fegyverrel, kővel vagy bármi más módon megakarta ütni, és az ur rabszolgáját megöli, ezért nem számol, ha azt a jelen volt férfi vagy nő rabszolgák bizonyságtétele vagy esküje bizonyítja, vagy ha maga a tett elkövetője azt esküvel erősíti. Ki azonban merő gonoszságból, megelőző nyilvános ítélet nélkül rabszolgáját megöli vagy megöleti, becstelennek nyilváníttassák, bizonyságtétele el ne fogadtassék ; ő pedig hátralévő napjait száműzetésben és töredelemben töltse ; javai legközelebbi rokonaira, mint törvényes örökösökre szálljanak,“ (For. Jud. L. VI. Tit. V. L. 12.)“ (Guizot, az európai polgárisodás átalános története. — 6. szakasz.) Nagy megele’gültséggel idéztem Guizotból e helyet, mert állításomat az egyház befolyásáról az erkölcsök nemesbítésére, valamint ama nagy érdem felől más Ízben kimondott nézetemet is megerősíti, melyet a rabszolgák sorsának enyhítése által szerzett magának , midőn az urak túlságos jogait korlátozd.— Ott ez igazságot számos bizonyítékkal erősítém, miértis nem látom szükségesnek mellette tovább időzni ; jelen célra elég legyen meg jegyeznem, miszerént Guizot tökéletesen egyetért velünk abban, hogy az egyház a barbárok törvényhozását erkölcsivé tette, amennyiben is a bűntényeknél nem az általuk okozott kárra, hanem az azok alapját képező rósz szándékra fekteté a fősulyt, vagyis amennyiben a cselekményeket az anya- giság köréből erkölcsi érvényre emelte, és a büntetéseknek mint ilyeneknek megadá valódi jellemöket, midőn azokat az anyagi kárpótlás sorából kiemeld. Ebből világos, hogy a barbárok büntető eljárása, mely első pillanatra előhaladásnak látszott a polgárisodásban , az erkölcsi alapelvek kevésre becsüléséből származott , amennyiben a törvényhozó figyelme soha sem emelkedett ki az anyagiság köréből. E pontra nézve azonban még egy más megjegyzésem is van, t. i. hogy épen ezen, a vétségek büntetésében követett engedékenység legvilágosabb bizonysága annak, hogy azok nagyon mindennapiak voltak. — Ha valamely országban gyilkolások, testi bántalmazásuk s más ily gonosz tettek gyéren fordulnak elő, iszonyt költenek mindenkiben s épen azért az ily go- BALM. PROT. KATH. 22
