Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
10 annyi fénynyel ékesíti, s oly nagy hűhóval kíséri, hogy az embert, ki leginkább csak a látszat után szeret Ítélni, könnyen tévedésbe hozhatja. A felhozott alapelvckre támaszkodva, lehetetlen azon súrlódásokra, a melyeket a bucsuhirdetések előidéztek, s azon túlkapásokra, melyekre azok alkalmával néhány alárendelt személy vetemedhetett, nagy súlyt fektetnem ; mindez szolgálhat ugyan alkalmid , ürügyül, jelül a támadásra, de önmagában véve igen is jelentéktelen volt arra, hogy a világot lángba borítsa. Arra azonban , hogy a Protestantismus keletkezése és elterjedése okait az első hitujitók jellemében, állásában keressük , volna talán nehány látszólagos, de kevés észszerű okunk. Különös hangsúlyt fektetnek a Luther beszédeiben és irataiban tapasztalható heves szenvedélyességre, s arra utalnak, mennyire alkalmasak voltak azok a kedélyeket lángra gyújtani, az uj tevtanok iránt lelkesíteni s a romai egyház iránt bennök heves gyűlöletet kelteni ; nem kevésbbé hány- torgatják a ravasz álbölcseletet, Calvin egyenletes, csinos irályát, minek következtében az uj eretnekek által hirdetett tévtanok idom- talan halmaza némi látszólagos rendszert nyert, s finomabb izlésli emberekre nézve is elfogadhatóbbá lön, igy más férfiak lelki tehetségeiről s egyéb tulajdonságairól többé-kevésbbé hü képeket állítanak elénk. Nem szándékom elvitatni sem Luther, sem Calvintól, sem a Protestantismus legkitűnőbb alapítói bármelyikétől azon szolgálatokat, melyek által szomorú hírnevükre szert tettek ; véleményem szerént azonban ezen személyes tulajdonoknak a baj ki fejlődésére elhatározó befolyást tulajdonítani annyit tenne, mint félreismerni annak nagyságát, kevésre becsülni egész jelentőségét, megvetni minden idő történetének tanításait. Valóban ha ezen férfiakat részrehajlatlanul veszsziik vizsgálat alá, mitsem találunk rajtok, mit hasonló , vagy nagyobb mértékben más eretnekfőnököknél is fel nem találhatnánk. Szellemi tehetségeiket, nevelésöket, ismereteiket, szóval mindent megvizsgála és latra vete már az Ítészét, de sem a katholikusok, sem a protestánsok közöl nem létezik többé müveit és pártatlan szellem , ki azon túlságos dicséreteket, melyekkel őket elhalmozzák, párttulzásoknak ne tartaná. Mindenki azon nyugtalan szellemek sorába számítja őket, kik fel vannak ruházva a forradalmak előidézésére megki- vántató tulajdonokkal. De fájdalom ! minden idő és ország története, valamint a mindennapi tapasztalás is arra tanít bennünket,
