Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Első fejezet
8 mely szemeitek előtt, mihelyt a szent város kapuiból kiléptek, elterül- *) *) Maistre gróf utánozhatlan módon fejté ki e névkérdést a „p á p á- r ó 1“ eimü munkájában. A sok megjegyzés közt leghelyesebb azon állítás, hogy egyedül a katholika egyháznak van határozott neve, melyen öt önmaga úgy, mint az ege'sz világ nevezi. Az elpártolt vallásfelekezetek különféle elnevezéseket koholtak ugyan, de egyet sem birtak megállandósítani. „Ha — úgymond — mindenki szabadon választhat magának kedveszeréuti nevet, Lais is felírhatná háza ajtajára „Artemis palotája.“ A födolog az, hogy a választott nevet érvényre juttassuk.“ De nem kell hinnünk, mintha gróf Maistre-nek köszönné létét ez állítás, mert ezt már sz. Jeromos és sz. Ágoston állítják. „Ha őket — úgymond sz. Jeromos — inarcionitáknak , valentinianusok s montanistáknak halljátok neveztetni ; gondoljátok meg , hogy ők nem Krisztus egyházát, hanem Antikrisztus zsinagógáját képezik.“ (Si audieris nuncupari mareionitas, valentinianos, montanenses, scito non Ecclesiam Christi, sed Antichrist) esse synagogam. —Hieron. lib. adversus Luciferianos.) Epen e név : katholikus — úgymond sz. Ágoston — köt engem az egyházhoz , mert nem ok nélkül szerezte meg egyedül ő e nevet valamennyi eretnek közepeit ; szeretné ugyan minden eretnek magát katholikusnak elnevezni, de ha valamely idegen a katholika egyház után kérdezősködik , egyik sem mer saját templomára s házára mutatni.“ (Tenet me in Ecclesia catholicae nomen , quod non sine causa inter tam multas haereses sic ipsa sola obtinuit, ut cum omnes haeretici se catholicos dici velint, quaerenti tamen peregrino alicui ubi ad catholicam conveniatur, nullus haereticorum vel basilicam suam, vel domum audeat ostendere.) A mit századában sz. Ágoston észlelt, ugyanaz ismétlődik a protestánsoknál újra, s mindaz ki oly országokat utazott be, hol különböző vallásfelekezetek uralkodnak, bizonyságot teend e tüneményről. Egy tizenhetedik századbeli hires spanyol, ki hosszab ideig tartózkodott Németországban, ezt mondja : Mindnyájan katholikusok s apostoliaknak akarnak hivatni, de mégis csak lutheránusok s kálvinistáknak híják őket.“ (Singuli volunt dici catholici et apostoliéi, sed volunt, et ab aliis nonpraetenso ab illis nomine, sed Lutherani potius et Calvinianf nominantur. — Caramuel.) „Lak. tam — folytatja ugyanaz — eretnekek városában s ott saját szemeimmel láttam s füleimmel hallottam, mit a tévelygők ugyancsak szivükre vehetnének, hogy t. i. ha kiveszszük a protestáns pásztort s egy kettőt, ki kelleténél többet akar tudni, az egész eretnek lakosság a romai keresztényeket katholi- kusoknak nevezi.“ (Habitavi in haereticorum civitatibus, et hoc propriis oculis vidi, propriis audivi auribus, quod deberet ab heteredoxis ponderari. Praeter praedicantem et pauculos qui plus sapiunt quam oportet sapere, totum haereticorum vulgus catholicos vocat romanos.) Ily nagy az igazság hatalma. Gondolkodó elmék tudják, hogy ily jelenetek mély okokban gyökereznek, s hogy ezen bizonyítványok épen nem puszta elménckedések.
