Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhetedik fejezet
162 egyháznak gyalázatára válik. Fontos rendelet ez, mely egyszersmind az egyházat vezérlő rend s méltányosság szelleméről tanúskodik, és gyanítanunk engedi, mily mélyen kellett a kedélyekben meggyökerezve lennie azon meggyőződésnek, hogy a foglyok felszabadítására irányzott törekvések Isten előtt kedvesek,érdemesek és magasztosok; miután némelyek tulbuzgalmokban azon téves véleményt karolták fel, mintha a tény nemessége igazolná az erőszakoskodásokat. Nem ke- vésbbé dicséretreméltó az egyház önzetlensége e tekintetben ; ha javait valamely fogoly kiváltására fordította, soha sem kért azért kárpótlást, még akkor sem, ha a kiváltott oly helyzetbe jött, melyben ezt megtehette volna. Ennek bizonyítványát találjuk sz. Gergely pápa leveleiben, melyekben nehány egyént — kik az egyház pénzén szabadultak ki a fogságból s azon aggódtak, hogy a kiadott összeget egykor tőlök visszakövetelhetik, biztosít felőle, hogy ettől nincs mit tartaniok, s egyszersmind rendeli, hogy senki se merje őket, vagy örököseiket valaha nyugtalanítani, minthogy a sz. kánonok megengedik az egyházjavakat foglyok kiváltására fordítani (L. 7. q. 14). Az egyház buzgalma ily szent iigy mellett sziikségképen rendkívül elősegíté a rabszolgák száma csökkenését, s befolyása annál gyümölcsözőbb volt, minthogy épen azon időkben fejlődött ki, me lyekben arra legnagyobb szükség volt, vagy is oly időkben, midőn a romai birodalom feloszlása, a barbárok betörése, az európai népek századokon át tartó vándorlása és a betörő nemzetek féktelensége következtében oly gyakori volt a háború, oly sokszoros a forradalom, és mindenütt a nyers erőszak jutott túlsúlyra- A kereszténység jótékony és szabadságterjesztő befolyása nélkül a rabszolgák iszonyú száma, melyet az ókor az újkorra hagyott, nem csak nem apadott, hanem inkább növekedett volna; mert hol semmi fékező hatalom által sem mérsékelteivé az erősebbé a jog, ott az emberi nem szükség-kép gyors léptekkel halad elaljasodása felé, igy aztán egyszersmind a rabszolgaság is elharapózik. A változékonyság és erőszakosság szánakozásra méltó állapota már magában véve igen alkalmas vala, az egyháznak a rabszolgaság megszüntetésére vonatkozó erőködéseit megsemmisíteni ; ez erőködések csak a legnagyobb fáradsággal akadályozhaták meg, hogy mit egyik részen javítani igyekezett, a másikon még roszabbá ne váljék.
