Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhetedik fejezet
163 Az uralkodó hatalom szétdarabolása s a társadalmi viszonyok, — melyek majdnem mind ingadozván, nagyrészt az erősebb jogán, és sehol sem tartós alapokon nyugodtak, — ziláltsága következtében, a vagyonj ép úgy, mint a személybiztonság kérdésben vala ; s mig az egyik fosztaték, a másik leigázva látá magát. Most tehát egyesek erőszakoskodása ép oly félelmes lön, mint az előtt az erkölcsök és törvények valának. Ezért a lyoni zsinat (566) harmadik kánonában azokat számüzési átokkal látjuk fenyeget- tetve, kik valamely szabadsziiletésüt jogtalanul rabszolgává tesznek ; a rheimsi zsinat (625) hetedik kánonában kiközösítés büntetése alatt tiltatik szabad születésiteket üldözni, azért, hogy őket rabszolgaságba ejtsék; a londoni zsinat (1102) huszonhetedik kánonában a barbar szokás, az embereket mint állatokat árulgatni, szigorúan tiltatik ; s a koblenzi zsinat (922) hetedik kánona szerént gyilkossági vád alá esik, ki keresztényt elrabol, hogy őt eladja. Fontos nyilatkozat, melyben a szabadság az élettel tétetik egyér- tékiivé. Más eszköz, melyet az egyház a rabszolgaság megszüntetésére felhasznált, abban állt, bogy a szerencsétleneknek, kiket a szegénység vezérlett e helyzetbe, utat nyitott, melyen ebből ismét menekülhettek. Mint fennebb is már említők, a szegénység a rabszolgaság forrásai egyikét képezé, s Julius Caesar egyik helyéből láttuk, mily mértékben történt meg ez a Galloknál. Köztudomású dolog, hogy a régi jog szerént egy rabszolga sem volt képes szabadságát vissza nyerni, ha csak ura akaratával nem ; mert a rabszolga valóságos birtok lévén, senki sem volt képes fölötte, annál kevesbbé pedig maga a rabszolga, ura beleegyezése nélkül rendelkezni. A pogány gondolkozásmóduak e jog tökéletesen megfelelő volt, de a kereszténység a dolgot más szempontból tekintette ; a rabszolga, ha mindjárt birtok gyanánt kelle is tekintetnie, még sem szűnt meg azért ember lenni. Az egyház azért e tekintetben nem akará követni azon szigorú szabályokat, melyek a birtok egyéb tárgyai felett gyakoroltattak, s bárhol nyújtott alkalmat valamely kétség, mindig a rabszolga pártjára állott. Ily fontolgatások után megtanuljuk becsülni az uj jog egész érdemét, melyet az egyház behozott, s mely szerént minden szabad ember, ki szükségből adatott el, vagy nyujtatott zálogul, a nyert összeg visszafizetése után előbbi helyzetébe térhetett vissza. 11*
