Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizenhetedik fejezet

az egyház csak oly felszabadultakat vesz pártfogása alá, kik ótal- mába lönnek ajálva. Azonban ha a felszabadítás nem történt is a templomban, sem különös ajálás mellett, az egyház még sem mulasztá el a sza- badonbocsátottaknak pártját fogni, ha szabadságuk veszélyben for­gott. Ki az emberi méltóságnak csak némi becset tulajdonít, ki keblében csak valami emberi érzelmet táplál, bizonyára nem fogja vétkiil felróni az egyháznak, hogy ily ügyekbe avatkozott, még ak­kor sem, ha tekintet nélkül akarjuk hagyni az illetékességet is, mely minden emberbarátnak jogot ad a gyengék védelmére ; s nem fog azon megütközni, ha az 506-ki agdai (Langvedocban) zsinat huszonkilencedik kánonában oly rendeletet olvas, melynek kö­vetkeztében az egyház szükség esetében magára vállalja azok védelmét, kiket uraik a szabadsággal jogszerűen megajándé­koztak. A rabszolgaság megszüntetésének nagy munkáján nem keve­set lendített a buzgalom, melyet az egyház a foglyok kiváltásában mindenkor s mindenütt kifejtett. Mint tudva van, a rabszolgák nagy­része sorsát a háború esélyeinek tulajdoníthatá. A régiek előtt mos­tani hadviselésünk gyengéd eljárása mesésnek tiint volna fel, mert akkor joggal lehetett felkiáltani : jaj a legyőzőiteknek ! nem volt akkor más választás, mint halál vagy rabszolgaság. Nehezíté még e bajt a szerencsétlen előítélet, mely a foglyok kiváltása ellen meg­gyökerezett, és mely csodálatra méltó hősiesség bizonyos nemének volt kifolyása. Mert bizonyára csodálatra méltó egy Kegulus hősies állhatatossága ; égnek áll az ember haja, ha azon megragadó voná­sokra tekint, melyekkel azt Horatius festi (Qd. III 5.); kihull a könyv a kézből e megrázó versszak olvasásánál : Fertur pudicae conjugis osculum Parvosque natos, ut capitis minor, A se removisse, et virilem Torvus humi posuisse vultum. Mondják, szemérmes hitvese csókjait S kicsinyjeit, nem római : rab lévén, Elutasítá, és mogorván Földre szegezte le férfi arcát. De ha legyőztük a mély benyomást, melyet ily hősiesség okoz, s a lelkesedést, melyet sziveinkben egy nagy lélek minden 159 _

Next

/
Thumbnails
Contents