Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizenhetedik fejezet

nyilatkozata kelt : el kell ismernünk, hogy ezen erény majdnem határos az embertelenséggel, s hogy Regulus félelmes szavaiban kegyetlen állambölcseség nyilatkozik, mely ellen az emberiség minden érzése határozottan fellázadna, ha lelkünk a szónok nemes önmegtagadásának láttára megszédítve s mintegy lesújtva nem volna. Ily tanokkal nem férhetett össze a kereszténység ; nem akarta, hogy érvényre emelkedjék azon elv, mely szerént az embereket meg kell fosztani reményüktől, hogy a‘harcban annál nagyobb legyen bátorságuk ; s a vitézség csodálatraméltó példái, a megingatbatlan szilárdság s állhatatosság dicső nagytettei, melyek a mai nemzetek történetében minden lapon fénylenek, ékesszóló bizonyítványok a kér. egély elve mellett, hogy szelíd erkölcsök és hősiesség nem zárják ki egymást. A régiek mindig e két ellentét : elpubultság és nyerseség körül mozogtak ; pedig e két ellentét közt van középút, melyet a keresztény egély jelelt ki az embereknek.

A kér. egély a testvériesség és szeretet ezen alapelveinek bővebb kifejtésében jótékony buzgalmának egyik legméltóbb fela datât a foglyok kiváltásában találta, s akár egyes szeretettények remek vonásait veszszlik figyelembe, melyeket a történél em elénk ád akár a szellemet vizsgáljuk, mely az egyház eljárását vezérelte, mindig uj és elvitázhatlan jogokat fedezendünk fel, melyeknélfogva a kér. religio az emberiség bálájára számot tarthat.

Korunk egyik hires Írója, Chateaubriand, egy keresztény ál- dozárt állít szemeink elé, Frankhon erdeiből, ki önként lett rabszolgává, hogy bizonyos keresztény katonát, kinek vigasztalhatlan neje három gyermekével végső szegénységben sinlödött, a fogságból kiszabadítson. Azon fennséges látvány, melyet Zacharias nyújt —.midőn Jézus Krisztusért, s a szerencsétlen iránt érzett szeretet- böl, kinek szabadságát kieszközölte, vidám nyugalommal tűri a rabszolgaságot — nem puszta költői találmány ; ily példák az egyház első századaiban gyakoriak valának s Zacharias hősies önfeláldozásának hasonlítkatlan felebaráti szeretetének láttára kullatot könyeket, minden habozás nélkül az igazság adójául tekinthetni. „Mi, ugymod Kelemen pápa, sokat ismertünk a mieink közöl, kik önként mentek fogságba, hogy másokat megszabadítsanak.“ (a korintbi- akboz irt első levélben. 55.)

Az egyház a foglyok kiváltását annyira gondjai tárgyává tette, hogy már kezdetben elrendelte, a templomi szerek, sőt még