Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizenhatodik fejezet

használatában igen tartózkodó, ez ügyet mégis elég fontosnak tartá, hogy Isten fennséges nevében esküt követelhessen és követelnie kelljen.

A kegy és gondoskodás, melyben az egyház a rabszolgákat részeltette, mindig nagyobb kiterjedést nyert, s mint látszik, némely helyen azon szokást kellett behozni, hogy az ur fogadást tegyen, mikép a templomba menekülő rabszolgákat nemcsak testileg nem fogja bántalmazni, hanem semmiféle rendkívüli munkával sem fogja túlterhelni, vagy rá megkülönböztetéskép bélyeget sütni. Vonatkozásokat e szokásra, — mely ugyan az emberiség javára irányzott buzgalom szüleménye volt, de mely viszás állapotokat is okozhatott volna, melyek az engedelmesség kötelékeit kelleténél gyorsabban feloldhatták s talán okot adhattak kihágásokra a rabszolgák részéről —• találunk az epaoni (némelyek szerént a mai Abbon.) zsinat rendeletében 517-ik évből, mely a bajtokos mérték let ajálása által iparkodik akadályozni, a nélkül, hogy őrködő kezét visszavonná. A harminckilencedik kánon elhatározza, hogy a rabszolga, ki nehéz vétség miatt templomban keres menhelyet, csak a testi büntetés alól legyen felmentve, a nélkül, hogy az ur esküvel kötél eztetnék, hogy semmi rendkívüli munkát nem fog rá szabni, vagy hogy haját le nem vágja megbélyegzés végett. Azonban megjegyzendő, hogy e korlátozás csak akkor érvényes, ha a rabszolga súlyos vétséget követett el, s hogy ez esetben az urnák semmi más szabadalom nincs engedve, mint hogy rabszolgájára rendkívüli munkát szabjon, a nélkül, hogy haja lenyirása által őt megbélyegezné.

Meglehet, hogy valaki e kíméletet túlzottnak mondja, de meg kell gondolni, hogy nagy és mélyen gyökerezett visszaélések csak nagy erőködéssel szüntethetők meg, s hogy — ha mindjárt az első pillanatnál úgy látszik is, mintha az okosság határai volnának átlépve, e látszólagos tulság, nem egyéb azon ingadozásnál, melybe a dolgok mindig jönnek, mielőtt a valóságos egyensúly bennök helyreállna. Az egyház itt nem akará sem a bűntettet oltalmába fogadni, sem kíméletet követelni, hol ennek helye nem volt ; nem törekedék egyébre, mint az urak erőszakosságainak és szeszélyeinek korlátokat szabni, nem tűrhette, hogy egyik ember mindennemű kínzást és halált szenvedjen, mert a másik embernek ez igy tetszett. Soha sem ellenkezett az egyház az igazságos törvények

153