Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhatodik fejezet
147 egyikének uralomra, másikának szolgaságra kellett születnie ! Oh kegyetlen bölcsészet ! mely igy iparkodott széttépni a testvériség kötelékeit, melyekkel a természet teremtöje az emberi nemet uralma alatt egybefiizni akarta ; mely igy törekedett űrt képezni ember és ember közt, s elméleteket kovácsolt az egyenlőtlenség — pedig nem a minden társadalmi szervezetben szükségkép meglevő egyenlőtlenség— hanem a rabszolgaság félelmes és lealacsonyító egyenlőtlensége fenntartására. Felszólal ekkor a kereszténység, s a rabszolgákhoz intézett első szavaiban egyenlőknek nyilatkoztatja őket a többi emberekkel a természeti méltóságra nézve, egyenlőknek azon kegyelmek részesülésében, melyeket az isteni szellem a földön szétáraszt. Figyelemre méltó, minő hatálylyal tárgyalja e pontokat sz. Pál apostol; úgy látszik, mintha kárhoztatni akarta volna azon lealázó megkülönböztetéseket, melyeket akkoron az emberi méltóság sze- sencsétlen megvetése által érvényesítui törekedtek, és soha sem feledi el szivökre kötni amaz igazságot, hogy a rabszolga és szabad közt nincs különbség. „Mi mindnyájan, akár zsidók , akár pogá- nyok, rabszolgák vagy szabadok, ugyanazon egy Lélekben vagyunk megkeresztelve az ö testéhez.“ (I. Cor. 12, 13.) „Ti mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által.“ „Mert valahányan megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öl- töttétek fel : itt nincs sem zsidó sem görög, sem rabszolga sem szabad, sem férfi sem nő, mindnyájan egyek vagytok Jézus Krisztusban.“ (Gál. 3, 26. 27. 28.) „Hol már nincs pogány vagy zsidó, körülmetéltetés vagy makktyu (fityma, praeputium), barbar vagy scytha, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.“ (Coloss. 3, 11.) Emelkedik a szív, midőn ily hangosan halljuk hirdettetni a a testvériség, a szent egyenlőség elveit, minekutána alig hallottuk elhangzani azon pogányság nyilatkozatait, mely sötéten szőtt tanaival a méltóságfosztott rabszolgákat még mindinkább lealacsonyítani törekedett ; mintha csak aggasztó álomból ébrednénk fel s ilyenkor valamely boldogító világ közepén pillantanók meg a nap- világot.f,Boldogítón hat a lélekre, midőn az emberek annyi millióira tekintünk, kik a lealáztatás és gyalázat terhe alatt meggörnyedve, szemeiket az égre emelik és a remény első sóhaját hallatják. Az történt a kereszténység e tanával, mi minden nagy és 10*
