Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
74 tian a görögökhez, „ha gyalázatos és iszonyú látványokban esetleg részt nem vehet. Megölitek az állatokat, hogy megegyétek, de az embereket azért veszitek, hogy szemeiteket szétmarcangolt testükön és vérükön, mely a ti mulatságtokra istentelen módon kiontatik, legeltethessétek. A rabló pénzért gyilkol ; de ti, kik gazdagságban úsztok, ti arra fordítjátok azt, hogy gladiátorokat tarthassatok, kik egymást öldössék.“ Az ily küzdések alkalmával nemcsak a senatorok és lovagok hosszú sora, de fájdalom, még nők is megjelentek, vegyest az erkölcstelen pórnéppel, s úgy látszik, mindezek egyformán megfeledkeztek arról, hogy embertársaik legyilkoltatását nézik. Oh, mily dörének és esztelennek hangozhatott azon örült gyülekezet füleiben emez isteni parancs: „Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat ; szeresd ellenségeidet, jót tégy azokkal, kik gyűlölnek !“ Igazán szeretnök a kegyetlenség ezen általános szenyfolt- ját legalább Aegyptusról, az emberi műveltség bölcsőjéről lemosni, és Wilkensonnal, az aegyptusi régiségek mély behatásu és lelkes búvárával tökéletesen egyetérteni, midőn bennünket arról igyekszik meggyőzni, hogy a templomok homlokzatai s az emlékek , melyek aegyptusi vadságot — pl. foglyokat, kiket a győzelmes király leölet — tüntetnek elé, csak jelképes ábrázolatok voltak, s hogy a müveit Aegyptus belszervezetével az emleráldozat össze nem férhetett. De ha Virgil sem hozzánk sem Wilkensonhoz azon nyilt kérdést nem is intézi : „Ki oly tudatlan , a ki nem tudná, hogy Busirisnek Aegyptusban ember- áldozatot mutattak be ? *) — mindamellett némely képes iratok eredete — hogy Aegyptust önmaga ellen védelmezzük, — mégis magyarázatra vár. „Lehetséges tehát — így szól maga az aegyptusi régiségek legkitűnőbb búvára, — hogy az aegyptu- siak a legrégibb időkben embereket áldozhattak, mint a görögök és valamennyi más, s talán azon szokásból veheti eredetét azon jelképes csoportozat, mely áldozatot tüntet elénk.“ Azonban tegyünk fel minden jót Aegyptus régi lakóiról s térjünk visz- sza Persiából, Babylonból és Aegyptusból Göröghonba — a müveit és finom Ízlésű, azon időben arany korának Örvendező ') Georg. III. 5.
