Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
72 röl, mely eme történetet alkalmasnak találta arra, hogy Görögország első színpadát ékítse, mely ezen jelenetet méltónak tartotta arra, hogy a legnagyszerűbb romai höskölteményben ismét színrehozassék ; s ezen tárgyat elég becsesnek találta, hogy belőle a legmüvészibb márvány faragványokat alkossa, s így azon drága emlék mindig szem előtt maradjon s valamikép fe- ledékenységbe ne menjen. „Régi emlékek“—úgymond Winkel mann—„a Dianának bemutatott áldozatok fejét ábrázolják, úgy a mint a fák ágairól lógtak, melyek alatt azokat közönségesen feláldozni szokás volt.“ — Míg egyrészt mindaz, a mi a költészetben, drámában és a szobrászatban remek és izlésteljes, arra tanít bennünket, hogy a művészetek Görögország és Roma borzasztóig elfajult Ízlésének szolgálatában állottak, másrészt azon emlékek, melyek most az Euphrat és Tigris partjain fekvő, képekkel ékesített kőfalakon, palotákban és palotaszerü templomokban találhatók, arról tanúskodnak, hogy Assyria és Babylon műveltsége Romáéval és Göröghonéval tökéletesen megegyezett annak megörökítésében, a mi a kegyetlenség legkedvesebb műremeke látszott lenni. Layard megbámult rajzai közt, melyek az általa fölfedezett műemlékeket ábrázolják, látni lehet padlatra szegezett embereket, kiket elevenen meg- nyuztak, másokat karóra húztak, míg ismét másokat hasonló rendszeres kegyetlen büntetések alá vetettek. Bizonyára mindenki hallott a különféle kegyetlenségi tények ábrázolásáról, melyek még mindenkiben csodálatot gerjesztettek, ki az aegy- ptusi templomok homlokzatát figyelemmel megtekintette. Agal- loknak nem voltak tragicus költőik, nem hőskölteméuyeik, nem voltak féldombor müveik, nem gránitból épült templomaik, hogy kegyetlenségüket megörökítsék, ők — mint siciliai Diodorus mondja — a csatában megölettek fejét és kezeit egyszerűen csak lakásaik ajtaira függesztették fel. Lám , az egész világon mindenütt kivégzéseknél használt számtalan karó tűnik szemeinkbe, melyeknek áldozatoltár volt nevük ! S épen azért a tudós és alaposan képzett Abbé Banier, ki e téren véleményünk szerént a nagy Bossuet nyomdokait követi , épen nem vonakodik a mythologiáról irt ép oly remek, mint kritikai müvében véleményét kimondani : „hogy a föld minden népénél az ember embertársát az isteneknek feláldozta,
