Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
szőr ügy látszik, mintha épen az ellenkező történt volna. Úgy látszik, hogy a szülök, kik kora ifjúságukban ugyanazon okoknál fogva lettek erkölcstelenekké, nem valami sokra becsülték az erényes szokásokat, melyeknek gyakorlását sohasem tanulták meg. Úgy látszik, hogy legtöbb esetben mint aféle haszontalan dologhoz sem akaratjuk, sem kedvük nem volt, hogy gyermekeiknek még zsenge korú tisztaságát is megőrizzék a mocsoktól. Nem ez lebegett szemei előtt Quintiüanus- nak, midőn Institutióinak, melyek a pogány társadalomnak csak jobb osztályait érdekelhették, első könyvében a harmadik fejezetben azt mondja, hogy az ö idejében minden vendégség és lakoma alkalmával hangosan piszkos dalokat énekeltek, hogy minden ilyen alkalommal a szem fajtalanságokat látott, hogy azon szerencsétlen gyermekek , kik jelen voltak , ily módon tanulták a bűnöket, mielőtt tudták volna, hogy ezen dolgok roszak, és hogy azután szokásokká váltak, melyek második természetté lettek. Mit is lehetett egyebet várni a régiektől , kik a legrútabb és visszataszitóbb csontvázakat állították föl étkező csarnokaikban köröskörül, hogy általuk tekintve az idő múlandóságát és a halál közellétét, a gyönyörök annál mohóbb élvezetére gerjedjenek, s melyek a pogány dőzsölök- nek egyre a régiek jól ismert jelszavát látszának fülökbe hangoztatni: „Egyetek, igyatok és lakmározzatok, míg éltek, mert a halál után nincs gyönyörűség !“ E vázak láthatók Winkel- mannál. *) Az ifjú lovag, kinek volt atyja és hazája, nem egyszer láthatott annak kezében tőrt, hogy vele boszuját kénye kedve szerént kiönthesse, vagy a képzelt sérelmet valamelyik gyermekén Jboszulja meg. Az atyának hatalmában Volt valamennyi gyermekét tetszése szerént leöldösni, anélkül, hogy akár birótól, akár esküdtől kellett volna tartania. Ezenfelül a fiú és leány, bizony igen gyakran kénytelen volt tőle, mint aféle zsarnoktól rettegni s öt gyűlölni, mert minden órában látták, mennyire megveti a nőt, kit szivesen neveztek volna anyjuknak, mig ő úgy szólván szégyelte azt feleségének nevezni, és igen gyakran úgy bánt vele mint rabszolgálóval. Az asszony valóban elfajult, ma58 ') Mon, Ant. ined. tom. II. pt. IL p. 245.
