Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
50 segélyt nyujtának. De nem szabad gondolnunk, hogy azoknak, kik önmagukért kedvelték az ismereteket és kik kutatások, utazások és hosszú fáradozások által a hölcsészetben, művészetben és tudományokban kitűntek, csak valaha is szándékukban lett volna, hogy az ismeretekből szerzett kincseiket azon nagy tömeg közjavára fordítsák, melyet egész öntetszéssel vetettek meg. Egyes kiválasztott tanítványok vették igéDybe egy Pythagoras, egy Zeno vagy Aristoteles egész figyelmét, és merítették ki egész közlékenységét, csupán Epikur nyitott közös iskolát mindenki számára. Görögország és Roma, úgy szintén minden más nemzet hamis isteneinek szolgái a gyermekekre és ifjakra nem ügyeltek s mitsem törődtek velük. Aféle dolgok, mint sz. beszédek, catechismus, a szentségekre való vallásos készületek, vagy vasárnapi iskolák, Krisztus katb. egyházának alapítása előtt ismeretlenek , hallatlanok valának, és nem is álmodott valaki felölök az egész világon. A szegények számára szabad iskolák, a közönségnek oktatására nyitott, fi- vagy leánygyermekek vallásos neveltetésére szánt intézetek soha sem emelkedének azon drága és szép épületek között, melyek a pogányok földét ékesíték. Még a gazdagság fiának tanítója is valami pallérozott és udvarias rabszolga vagy felszabadított volt ; kinek egyetlen célja, és kinek legfőbb fogalma kötelességéről csak annyiban állott, hogy jövendőbeli urának kiejtését és modorát képezze, bűneit megaranyozza és finomítsa, de tanítványának elveivel, erkölcsösségével nem sokat törődött. Még maga Perikies is egy öreg thrák rabszolgát rendelt tanítóul Alcibiades mellé. A növendék erkölcsi lelkülete még egy thrák rabszolgának sem vált volna nagy becsületére. Kevés ifjúnak volt alkalma részt venni a szamothrák és más rokon mysteriumokban, melyek, ha Cicero tapasztalásának hitelt adhatunk, a beavatottakra igen szelídítő és jótékony hatással voltak ; csak némelyek élvezhették valamely hírneves nyelvész vagy szónok oktatását ; igen kevesen gyűltek az academia előcsarnokába, porticusába vagy kertjébe a sophisták és bölcsek közé, kiknek iskoláiban nem mindig lehetett valami épületeset tanulni. Távol legyen tőlünk azon szándék , mintha munkánk lapjait meg akarnók fertőztetni oly egyének, mint
