Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
51 Epikur és a stoikusok tanaival, melyekkel a könyvtárakat megtöltötték, s ott aztán az ifjúság a legrútabb bűnöket tanulta. A többi ifjakat, vagyis a fiatal szerencsétlenek tömegét, mely a gazdagok rabszolga-csoportjaiba nem juthatott be és nem vehetett részt azon előnyökben, melyek némely togatusokra szorítkoztak , mondhatjuk, az ifjúság nagy többségét a pogány világban úgy tekinték „mint profán és aljas lényeket“, s mint olyanokat, kik minden más értelmi, erkölcsi és vallási képzettség nélkül maradtak, mint a melyet maguknak az utcákon, nyilvános játékokon, ünnepélyeken vagy néhány gymnastikai és katonai gyakorlaton szerezhettek. Eközben a templomok és vallási szertartásaik száműzték a fiatal keblekből hatalmas Uruknak s TeremtöjUknek tartozó felelősségük velők született gondolatát és elmosták vagy megsemmisítették a hitet, melyet az ember jövő rendeltetéséről s az erényes élet szükséges volta felől táplál, azon élet felől, melyet természet és kegyelem jámbor lelkűkben állandóan igyekezett fölébreszteni. A szinpad és nyilvános játékok, Flora ünnepétől a Lupercaliákig, tökéletes és bevégzett előállításai valának azon borzalmas tetteknek, melyeket^az istenek példája után lehetett tanulni és köztetszéssel gyakorolni. Az utcákon előadott mutatványok, az árusok sátorai, a mindenféle bűnök barlangjai, melyek — gondolni is sok! — az isteneknek valának szentelve, a festmények, szobrok, a mindenütt hallható beszédek az ifjúságra, sőt a gyermekekre nézve is szakadatlan ismétlései valának annak , a mit az istenek ünnepein és nyilvános játékok alkalmával a templomokban és a színházakban lehetett látni és hallani, meg a mi ott történt. Az eredeti igazság és erkölcsösség maradványa, mit fáradságteljes kutatások által gyűjthetünk össze nehány régi szerző irataiból, semmi hatással sem volt a nép szellemére, mely teljes bálványimádásba sülyedett. A családi kötelékek az ókorban kevés számmal s azok is lazák voltak; mert a pogány társadalomban a szeretet és vonzalom természeti érzeményeit, jóllehet elméletben becsülték, de gyakorlatba még a felsőbb ranguak is csak igen ritkáu vitték át. Alyattes óriási siremlékét nem Kroesusnak atyja iránti sze- retete emeltette, mint némelyek gyanítják. Nem Kroesus épít 4*
