Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
26 utánzások vetélkedtek, közönségessé tétetve Alexandriának szövőszékei által. Végre találunk fémből készült csinos bábot, melyet a kovácsok, az iilövas s a ráspolyok oly gyenge és finom szövetté alakítottak, mint a pókháló szálai. Ki múlja felül a tarka és festett üvegen tett munkákat, melyeket Görögország hagyott hátra ? Már ha soha nem látta volna valaki azon csinos tárgyakat vagy utánzásukat, mikép képzelhette vagy miként állította volna elő a görög díszedények és egyéb drágaságoknak mind ama végetlen sokféleségti szépségeit, minők most az első palotákat diszítik, s a világ első termeit és múzeumait gazdagítják ? Az iratoknak, könyveknek és elmebeli kincseknek, melyeket a görög szellem hozott világra, nem merünk, elöszámlálásába ereszkedni. Egész könyvünket e tárgynak szentelhetnök s mégsem meritenök ki. De meg kell vallanunk , hogy a próza- és verses iratok , a mindennemű jeles munkák s emlékek, melyek még az idők hajótöréséből fen- vannak, gyakran mintegy a régi Görögország visióját tüntetik lelkünk elé. S akkor aztán egy kedves országot látunk, vagy tündéries szigetekre vetünk tekintetet, melyek felett rózsapiros világosság terjed el mindenütt, az öblök, folyamok és források fölött, melyeknek valami csodálatosan szerencsés fekvésük látszik lenni, mialatt mintegy általános disz és kellem önti el gyengéd pírját valamennyi szőlőhegy, olajfaberek, a halmok termékeny lejtői, a zengő ligetek, s mind ama vésett kö- ' bői készült számlálhatlan alak fölött, melyek tündéries élőlényeknek tetszenek, midőn a berkeken keresztül átlátszanak, a partok szélén felénk mosolyognak, s bűvös teremtményekkel népesítik meg mesésen a classicus Görögország völgyeit, hegyzugait, főutait és ösvényeit. Valóban szeplőtlen báj, valami utánozhatlan egyszerűség, teljes mesterkéletlenség lengi át a görög genius minden szavát és müvét. Mindig szakadatlan befolyás terjedt szét az őskorban Görögország partjairól; mint valamely fényruha vagy tarkaszinü köpeny terjedt ki az a szomszédos, sőt távol népekre is, s legmesszebb eső gyarmatainak határait érin- té. Valami elragadó szépség rejlett ama legtöbb értékes tárgyban , melyek a görögökkel Göröghonból kikerültek, mindenféle éghajlat alatti gyarmataikat elözönlötték, s mint valamely ritka varázs bájolták el a Göröghonon kivül eső műveletlen világot.
