Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
27 — Méltán telhettek el a barbar országok csodálat- és tisztelettel. A romai udvariasság csak a hadi erény szigora volt, míg iskolába Göröghonhoz járt, mely mindig Roma úrnője maradt, még akkor is, midőn rabszolgája volt s tőle függött. Mi természetesen nem állítjuk, hogy Romának semmije sem volt, a mi sajátja lett volna s latiumi ize lenne. Voltak neki megható költői mondái, voltak neki becses régi balladái, melyekben még csak legcsekélyebb nyom sem mutatja, mintha keletről kerültek volna ki, vagy legkisebb szikra sincs, mely görög szellemről tanúskodnék. Mondái Romulusról s a Sabin- nökről, a Horatiusokról és Curiatiusokról, a kiállhatlan Tar- quiniusról s a szűzi Lucretiáról, szigorú, romlatlan honfiúi érzelmű Brutusáról, Porsennáról, Coclesről, Scaevoláról és Co- riolánról szóló történetei sajátjai. Ezek romaiak és Roma birtokát képezik, ép oly igazán, mint Jutburna forrásai vagy a sokáig fentartott régi tölgyligetek a hét halmon. Szabad és könnyű saturnalis versekben megénekelték a kalandokat azon harcosok tiszteletére, kik az albán hegységen tett valamely had- • járatból vagy messze fen a sabinhegyekben valamely pásztorcsapat ellen vivott csatából győztesen tértek vissza. Ebből keletkezett, mint Niebuhr találóan megmutatta, Romának legen- daszerü története , s midőn többé latin, sabin és volsk hódítások után nem jártak, a régi legendák méltóságteljesebb menetet vőnek a légiókkal, melyek kivonultak, hogy a S. P. Q. R. jegyű lobogó zászlókat Tarentumba, Siciliába a világ meghódítására vigyék ki. Hiszszük, hogy voltak elavult énekek és mondák, melyek ép úgy tartoztak Romához s Latium vidékéhez, mint Janiculum vagy 'Soracte, vagy a Tiberis sárga habjai; ezek azonban majdnem mind eltűntek az idő és genius szülte izlés- teljesebb, finomabb és szebb termékek tömegében , melyek a világ egész polgáriasodásával Romába özönlöttek. Ép azon mértékben, mint a világ iparkodott romaivá lenni, fejlett ki Roma gyorsan erkölcseiben, szokásaiban és gondolkozásmódjában mindig messzebb terjedő uralmának viszonyai szerént. Míg ezáltal erkölcsei változtak, hogy uj körülményeihez üljenek, s míg így másokat arra birt, hogy ép úgy alkalmazzák magukat példájához, mint parancsaihoz , ezáltal
