Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
283 Salvum est, quidquid pluribus profuit *) ; vagy mint Cyprian püspök még régibb tanácsa mondja : Mitől akaratunk ellenére elöbb-utóbb el kell válnunk, azt elosztani nagyon bölcs tett, ha ezért az Isten örök jutalmát akarjuk magunknak biztosítani.“ Az általunk követett gondolatmenet Montesquieu-nek egy sokszor idézett észleletére vezet bennünket, melyet kétségkívül maga is csak annyiból vett tekintetbe, a mennyiben tényen alapul, a nélkül, hogy mély vallási és társadalmi jelentőségét tovább kutatta volna. Montesquieu terjedelmes és gondos átné- zetet készite mindarról, mi a föld minden nemzeténél a törvény- hozás utján történt. Az ember viszonyát a jövő élethez és jelen boldogságának vagy boldogtalanságának sironttili létével való összefüggését az emberi törvények szelleme- és irányának vizs- gálásánál egészen kifeledték. Azért az emberek számára hozott törvények valódi és lényeges jellemvonásai között azokat tartá legbecsesebbeknek, melyeket az ember értelmi természetének tanulmányozásából hoztak le. De Real ugyanezen rendszert követi, és Schmidt a németek s Filangieri az olaszok között afelőli nézeteiknek, mi a társadalom kormányzására történt vagy történnie kellett, — ugyanezen alapelveket adják. Nem csuda tehát, ha a keresztény elveknek a társadalomban gyakorolt hatása és következménye feltűnt oly embernek, mint Montesquieu, ki sokat fáradott, hogy a törvényhozás nak az emberi jólétre gyakorolt befolyásáról fölötte hiányos és tökéletlen átnózetet nyerjen. Montesquieu ezért, mialatt szelleme történeti tényekkel van eltelve, szemei pedig a kereszténység gyakorlati tapasztalására irányulnak, — csudálatosnak, sőt olyannak, mi másutt sehol sem történt, jelenti ki, hogy a keresztény vallásnak, ámbár az embernek csak jövő boldogságával látszik törődni, mégis legjobban, sőt egyedül csakis neki sikerült, az embert már ez életben boldoggá tenni. Előtte ez csak különös és csudálatos tény. Hatolt volna az alapig, melyen e tapasztalás nyugszik és melyből származik : fölfedezte volna az okot, a nagy társadalmi elvet, melynek következtében ez így történt s bizonynyal mindig így fog történni. Épen Krisztus isteni vallásának ölében történik ez. Hogy *) III. k. 22. f. A bölcsek áligazságáról.
