Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
234 miért sikerül isteni vallásunknak az embert még életében bol doggá tenni, annak oka abban rejlik, hogy a jövő élet boldogságát az embernek csak elébe állítja, elébe tartja és megígéri. Ki csak arra gondol, hogy boldogságát csak itt, földi életében találja fel, az soha sem lehet boldog, soha sem boldogíthatja a társadalmat. Bizonyára sem a világi bölcseség, sem az úgynevezett természet-vallás, vagy a minek természeti nemes ösztöneinket nevezik, nem termettek egészséges és üdítő gyümölcsöket vagy kedves virágokat az emberek számára, mindazon különböző helyzetekben, melyeket az emberiség története felmutat, kivéve ott, hol a menny esőjétől, az isteni kegyelem harmatától sarjadzottak, virágoztak és tenyésztek. Nem hihetnők, hogy az elébbi századok közvéleménye valóban át lett volna némikép hatva azon bölcsészeti iskola elveitől, mely a felebaráti szeretetet lelki betegségnek tartá: hacsak társadalmunk kellő közepében mindennap nem látnók, mily készek még a kereszténység ölében élő önző és fukar emberek is nagylelkliségi hiányukat az által mentegetni és védni, hogy a részvékeny emberek minden törekvését megmosolyogják, mindenben hibát találnak, mi csak legkevésbbé összefügg az emberszeretettel, s azokról, kik emberi szivüket kimutatni nem szégyellik, megvetőleg beszélnek, mintha gyönge fejű emberek lennének, vagy még keményebb neveket érdemelnének. Az egyházuak kell köszönnünk, hogy e félpogány érzelmek soha sem vergődhetnek oly uralomra, mely a kath. vallás gyakorlatától elválaszthatlan jótékonyságot és felebaráti szeretetet száműzhetné. Az igazi keresztény hit elenyésztének végső jele minden felekezetűéi a jótékony érzelmek elhanyagolásában vagy megszűntében mutatkozik. „A vallásos hit és a sziikölkö- dők iránti kötelességek közt fönálló kapocs legerősebb bizonyítéka talán azon ösztönszerü undorban rejlik, mely akkor keletkezik az ember lelkében, midőn az elsővel oly személyek dicse- kesznek, kik a másodikat megvetik,“ úgymond Gladstone. ') Ha most visszaemlékszünk a polgárosult világnak a kath. egyház alapítását megelőző állapotára, csalhatatlanul be kell látnunk, hogy az igaz Isten müvét, ki az embert megváltani *) *) Gladstone, Studies on Homer, vol. II. p. 381.
