Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
265 rendetlen embert fedezett föl, kik nem dolgoztak, hanem haszontalan dolgokkal bíbelődtek, sz. Pál őket azonnal szigorúan megfeddette, saját példáját állítván eléjük a serénységben, és e szabályt adta minden hivő katbolikusnak : „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék,“ tudniilik a jótékony alapítványból, mely igazi szegények- és segélyteleneknek volt szánva. Továbbá tudjuk, hogy gonosz, élvvágyó henyélők a hitujon- cak közé föl nem vétettek — ilyen nem lehetett katholikus. Minden hivő családtól elvárták azonkívül, hogy az övéiről gondoskodjék, ha szükséget szenvedtek, különben úgy tekintették , mintha hitüket megtagadták volna. *) így tehát az egyház csak a valódi gyámoltalanok és szükölködők feletti gondoskodással volt terhelve, kiknek száma elég nagy volt. Ha az egyház számlálbatlan tömegeit gyámolította azoknak, kik kegyetlenül megaláztattak és e világ javaiban soha részt nem vehettek , azt csak a hívek nagy számának gazdagsága, serény- sége és takarékossága, valamint nemeslelküsége által tehette. Az apostoli korszakban az egyházak, melyek szegények, vagy főpapok, kik szükségben voltak, a vagyonosabb községektől nyertek dús segélyt, mint sz. Pál a philippi hívektől, kik Epa- phroditust adományokkal küldték hozzá. 2) Gajus, ki sz. Pál szerént minden javait és idejét olyanokra látszott fordítani, kik az egyház szolgálatában voltak elfoglalva, és kit sz. János 3-ik levelében vendégszeretete miatt azon idegenek iránt, kiknek segítségre legnagyobb szükségük volt, nagyon dicsér, mivel, mint mondja, a pogányoktól semmit sem kaptak — még az a rendkívülien kegyes Gajus is intést kapott Calmet véleménye szerént sz. János szavaiban, hogy még többet tehetett és az idegeneket útjukban egy darabig hazájukba kisérhette volna. A részvét ezen ténye a katholikusok között ama szomorú időkben valóban nagyon közönséges volt. A vendégek azonkívül elutazásuk előestéjén útravaló élelemszerekkel és búcsuadomá- nyokkal láttattak el, melyeket zeniának hittak. A pogányságnak nem voltak az országutakon kocsmái, vagy csak olyan hos- pitiumai vagy csapszékei, melyekbe a hivek nem jái'battak. Minden hivő, ki útban volt, úgy tekintetett, mintha valaj Tim-1. 5, Ç. 15. — 2) Philipp. 4. 18.